Mivel eredetileg a vizsgát három nap (27.-29.) leosztásban írtuk volna meg, de mivel a versenyre kellett mennünk Kee-vel, így voltak olyan rendesek a tanáraink, hogy egy napba besűrítették az egész vizsgát.
Reggel 8:30-tól délután 3-ig az iskolában megírni a vizsgákat. Azért volt ilyen hosszú a nap, mivel a nyelvtanra, szövegértésre és hallásértésre másfél-másfél óránk volt, és voltak hosszabb szünetek köztük. Mikor végeztünk az írásainkkal, le is ellenőriztük közösen. Két vizsgarésznél guru Ajeng-gel, egynél pedig guru Atta-val voltunk. A hangulat jó volt a vizsga alatt is. A hallásértés volt nehézkesebb, a többi rész normál nehézségű volt. Az utolsó vizsgánál a következő félévre való könyvet is megkaptuk.
Délután neki állt esni az eső is nagy örömünkre, mert nem elég hogy haza kellett mennünk, de este még a vonathoz is ki kell jutni valahogy.
Este fél hétre beszéltük meg Kee-vel, hogy az iskolában találkozunk és együtt megyünk ki az állomásra. Addig otthon megebédeltünk Sona-val, vagyis inkább már lassan vacsora volt, tévéztünk egy kicsit, azt mehettünk is vissza az egyetemre, mert idő volt.
Kocsit rendelt Kee, így nem kellett eléznunk. Egy fiatal srác a kis tuning kocsijával jött értünk. Az út során megkérdezte tőlünk, hogy nem gond-e ha megállunk útközben az egyik mecsetnél, mert szeretné letölteni az esedékes imaidőt. Mivel még nagyon időben voltunk, mert a vonat csak 20.45-kor indul, így megálltunk a legközelebbi mecsetnél. Körülbelül 10-15 perc volt az egész. Ezt a kis kitérőt leszámítva is nagyon hamar odaértünk az állomásra. Azért mentünk ilyen korán, mert a kísérőnk kérte, hogy legkésőbb fél nyolra érjünk ki. Természetesen az indonézekhez szokásos késével jött csak, illetve Gracia is. Az állomáson már több versenytárssal találkoztunk, vegyes életkorúak és nyelvtudásúak voltak. Mint kiderült a vesenyen lesz majd valamilyen diákparlament féle választás is, mivel az egyik srác odajött hozzánk reklámozni magát, hogy voksoljunk majd rá.
A vonathoz való bejutás nagyban eltér az otthonitól, mivel itt nem lehet csak találomra a jegyünkön lévő vonathoz közvetlenül bemenni, hanem a bejáratnál be kell mutatni a jegyet és a személyes dokumentumunkat, útlevelet, személyigazolványt, vagy diákigazolványt, éppen azt, aminek a száma a jegyünkön szerepel. Nekünk az útlevelünket kellett vinnünk, mert az iskola az útlevél számunkra vette meg elővételben a jegyet.
Az állomást folyamatos takarítás alatt tartják, tisztább, mint otthon. Ezt leszámítva azért sikerült elcsípnem egy kisebb patkányt, aki a sínek melletti virágkaspók mögött suhant el.
A vonat szerencsénkre pontosan indult. A helyünk jó volt, Kee mellett ültem. A vonatok régebbiek, de van bennük konnektor, plazma tévé, az üléseket hátra lehet dönteni és a lábtartó is mozgatható. Mivel az út hét órás, így ételszervíz is van mindig, igaz elég borsos áron adják az étel, - és iniónivalókat.
Útközben próbáltam aludni, kisebb sikerrel, így szó elég fáradt voltam, mert reggel fél hét óta fenn voltam.
A hét órás utunk kilenc órásra sikeredett, mert kifogtunk egy balesetet, illetve egy másik vonatra is várni kellett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése