Pár nappal ezelőtt találtam az interneten, hogy miket érdemes még Jogja-ban megnézni, és mivel eddig mégnem voltam múzeumban, így amellett tettem le a voksom, hogy akkor egy-két múzeumot meglátogatok, amiknek a belépője nem kerül horribilis összegbe, és lehetőleg közel legyenek egymáshoz, mivel buszoztam a városban. A buszok közül arra vártam, amit a Google Maps ajánlott, hát nem volt most jó az ajánlása, így a több mint 30 perce várakozás után, a megállóban tartózkodó hölgy mondta melyikkel menjek. A helyi buszokról tudni kell, hogy a fél várost végig járják, így a buszozást csak a türelmesebbeknek és a kis költsévetésű embereknek ajánlom csak. Útközben többször is csurig megtelt a járat. 
A hölgyet kérdeztem meg, aki a jegyeket adta a buszon, hogy mikor kell majd leszállni a Maritime (tengerészeti) múzeumhoz. Mivel mutattam a térképet neki, hogy hova szeretnék eljutni, bólogatott, hogy majd jelez, mikor szálljak le. Persze nekem attól még a GPS be volt kapcsolva a telefonon (szerencsére ez internet nélkül is mutatja, hogy hol vagyok), így nyomon tudtam követni, merre kanyargunk. Még jobb is, hogy figyeltem az útjelzést, mert a hölgy egy jóval előbbi megállót mutatott, hogy majd szálljak le. Útközben mivel tele volt a busz, nem tudott rám figyelni, így mikor megjelentem előtte, hogy a következő vagy az utáni megálló van-e közelebb a célomhoz, enyhén szólva is megrökönyödött, és hátrahőkölt, hogy miért vagyok még fenn a buszon. Persze megmutattam neki megint a térképet, hogy hova akarok eljutni, így most már ténylegesen a jó megállót mutatta meg. A megállótól körülbelül öt perc séta volt a tengerészeti múzeum.
Maga a múzeum nem nagy, a belépő is az olcsó kategóriába tartozik, 2,000 IDR (kb. 40 HUF). Az alsó részen a vitrinekben a különböző országokból származó étkészletek, ajándéktárgyak, a falon néhány tengerészeti kép, harang található. Természetesen nem én lennék, ha nem találnék valamilyen magyar vonatkozást bárhol is járok. Itt is találtam: kerámia alkohotartót és nem tudom miért, de magyar képekkel ellátott matyuska figurákat.
Az emeleten már ténylegesen a tengerészettel kapcsolatos tárgyak voltak. A vitrinekben hajómakettek, kardok, helikopterek, könyvek, kalapok voltak, az indonézek és az ázsiai országok által használt modellekből. A falakon rangjelzések, címerek voltak. Ezeken kívül még lövegek, egy orosz életnagyságbeli torpedó, egyenruhák, kommunikácós rendszerek is helyet kaptak.
A múzeum előtt van egy hajóorr, ahova fel lehetett menni, illetve a kapitányi, irányítószobát is ki lehetett próbálni. A hajó előtt pedig egy szintén életnagyságú elhárító löveg, ágyú volt.
A következő múzum a Fort Vredeburg, amit a 18. század közepétől a 20. század elejéig erődként funkcionált. Mielőtt viszont odaértem volna, be kellett mennem az Indomaret-be, mert még nem ettem és már 11 óra is elmúlt, illetve mivel meg lehetett gyulladni a melegtől, néminemű folyadék pótlásra is szükségem volt. A forgalom nagy volt, nagyban folytak a lezárások és az előkészületek az új évre.
Az erődhöz a helyieknek 3,000 rúpia a belépő, a külföldieknek 10,000. Mivel a telefonomra le van töltve a tartózkodási papír, ami feljogosít, hogy a helyieknek szánt díjszabások ránk is vonatkoznak, így csak 3,000 IDR-t kellett fizetnem. Ezt a helyet főleg a maketten bemutatott történelmi események bemutatását és a történelem iránt érdeklődőknek tudom ajánlani, mert Indonézia történelmét, főleg a 20. században törtnént eseményeket foglalja magában a kiállítás. Szombathoz képest nem volt itt tömeg.
Amit még a mai napra terveztem, pont Vredeburg mellett volt: Taman Pintar, ami egy amolyan oktatási központ, illetve az otthoni Csodák Palotájához hasonlü, viszont sokkal több mindennel találkozhatunk itt. A helyszínen van egy kisebb planetárium, ételstandok, egy Ovális 'terem'.
A legjobban az ovális épületbe érdemes bemenni, mivel ott van a legtöbb látnivaló. Az ára 20.000 rúpia (kb. 400 forint). A bejáratnál egy kisebb akvárium van a helyi halakkal (nagyobb példányokkal), azon áthaladva egy kisebb dinóparkba jutunk, ahol mozognak a robotok és van egy nagy kivetítő, amin a teremben tartózkodók szembesülhetnek a saját tükörképükkel. A nagy teremben kezdődnek a fizikai, kémiai kísérletek. Ki lehet próbálni több gépet, illetve az országos időjárás,- és földrengéskutató intézetnek is van itt bemutató terme, ahol ki lehet próbálni különböző nagyságú földrengés szimulátorokat. Az emeletre felfelé haladva híres ókori fizikusoktól, a mai napig tevékeny indonéz tudósokról lehet olvasni: életükről és munkásságukról.
Az emelet egy komplex iskola, mivel a csillagászattól a történelemig mindent megtalálhatunk. Ki lehet próbálni fizikai kísérleteket, van 4D-s szimulátor, táplálkozási tanácsadái szoba, víztannal foglalkozó részleg, ahol videón is bemutatják, hogyan vizsgálják meg a víz minőségét, több teremben hívják fel a figyelmeta környezettudatosságra. Mivel ez az épület főleg a gyerekek oktatására koncentrál, így nagyon sok játékkal segítik, hogy meg tudják érteni a fiatalok, hogyan működik a világ. A belsőbb részeken már a nagyobbaknak van a tanulnivaló, mert itt már az atomenergia, robotika, autómotor működése, történelem, demokrácia, hagyományok (batik, gamelan, wayang kulit) kapott helyet, pluszként még az Eiffel-toronnyal kapcsolatos információkkal is találkozhatunk.
Ide érdemes eljönni és végigjárni az egészet, mert sok okosság és tanulnivaló van.
A helyszínek, ahol ma voltam, benn vannak a turista központban, Malioboro és a nagy piac mellett, így a sok kirakodó mellett, a ruhák és mütyürök között, találtam végre ásványékszereket árusítókat is, ahol kicsit elidőztem, hogy megérdeklődjem az árakat, illetve hogy mikor vannak nyitva,
Haza szintén buszoztam, ami most kicsit rövidebb időbe telt, mint gondoltam. Mondjuk jól jött, hogy hamar hazaértem, mert már éhen akartam halni, így egybesűrítettem az ebédet és a vacsorát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése