A délelőttöm a szokásos böngészéssel és angolozással telt, vártam a délutánt.
Ma van az utolsó angolóra idén, sajnos, de január közepétől újra lesz. Az órán öt országból származó karácsonyi ünneplés fajtákról olvastunk. Hát a szavak és kifejezések ugyanolyan ismeretlenek voltak számomra, mint a keddi alkalomkor. Van hová fejlődnöm még. Ma is igen sokan voltunk, és új arcok is, akikkel eddig még nem találkoztam. A két srác, akik újak voltk számomra, eléggé fel voltak dobva, ment a showder. Az óra végi játék is kitalálós, leírós volt, annyi nehezítéssel, hogy akinek ki kellett találni a szót, az háttal ült a táblának, ahova Vanessa felírta a szót, amit nekünk kellett körbeírnünk, mindezt úgy, hogy amelyik csapat volt a gyorsabb a megfejtésben, az kapta a pontot.
Óra után maradtam, mivel hat órától kezdődött a karácsonyi ünnepség, ahova meg lettünk hívva.
Mivel addig még több, mint két óra szabadidőnk volt, találtam puzzlet és annak álltam neki. Amel is csatlakozott, hogy segítsen. Sajnos nem sikerült kiraknunk, mert elég sok darabkája hiányzott.
Az ünnepségre nagyon sokan jöttek. Maga a program egyben egy kisebb mise is volt, amolyan szabad szellemben, mivel hivatalos plébános nem volt, hanem az iskola vezetője mondott Jézus születésével kapcsolatban történeteket a maga előadásmódján. Volt sok ének és zene, egy kisebb mulatságos Jingle bells-es tánc, illetve egy videó, amin kisiskolások narrátori szerepben, felnőttek színészkedésével adták elő Krisztus születését, amin jót derültünk. Az ünnep után mindenki kapott egy kis doboznyi vacsorát. Az alsó szint tele volt emeberekkel. Váratlan módon az ünnepre az egyik Darmasiswa-s ukrán lány is eljött, akit már többször láttam az egyetemek környékén, illetve az egyik afroamerikai fiú is, akivel Malangban voltunk versenyen.
Vacsora után még maradtam beszélgetni, illetve UNO kártyáztunk Fenthi-vel, a kis húgával és az egyik amerikai lánnyal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése