English Worship 12.30.

Vasárnap révén a szokásos piacozás nem maradhatott el. Reggelire joghurtot vettem, nasinak kasszava chipset, illetve fagyit.

Mivel a nyakamon az új év, és még tartom magam a hiedelmekhez, így ma megejtettem a nagytakarítást a szobában és a fürdőben, hogy tisztán indítsam az új évet. Sikerült kimosni a ruháimat is, viszont hogy ne legyen megkkönyítva a magam rendbetétele, több órára nem volt víz, így még pont, hogy a hajamat le tudtam öblíteni.

Ebédért a közeli étkezdébe mentem, ahonnan a szokásos adagomat: rizs, rántotta és sült padlizsán volt.

Délután ötre mentem a most már rendszeressé váló English Worship-re, ami végülis amolyan szabadabb szellemű istentisztelet. Ma elég kevesen voltak, de a hangulat ettől függetlenül jó volt. Utána még egy kicsit beszélgettünk, illetve Nika meghívott minket egy másik helyre, ahol szintén egy hasonló program volt, itt viszont minden indonézül volt, így csak pár szót tudtam kivenni a mondanivalóból. Ide Nika vitt motorral, illetve haza is vitt. A program befejezésül kaptunk vacsorát, aminek örültem, mert nem ettem dél óta.

Múzeumozás 12.29.

Pár nappal ezelőtt találtam az interneten, hogy miket érdemes még Jogja-ban megnézni, és mivel eddig mégnem voltam múzeumban, így amellett tettem le a voksom, hogy akkor egy-két múzeumot meglátogatok, amiknek a belépője nem kerül horribilis összegbe, és lehetőleg közel legyenek egymáshoz, mivel buszoztam a városban. A buszok közül arra vártam, amit a Google Maps ajánlott, hát nem volt most jó az ajánlása, így a több mint 30 perce várakozás után, a megállóban tartózkodó hölgy mondta melyikkel menjek. A helyi buszokról tudni kell, hogy a fél várost végig járják, így a buszozást csak a türelmesebbeknek és a kis költsévetésű embereknek ajánlom csak. Útközben többször is csurig megtelt a járat. 

A hölgyet kérdeztem meg, aki a jegyeket adta a buszon, hogy mikor kell majd leszállni a Maritime (tengerészeti) múzeumhoz. Mivel mutattam a térképet neki, hogy hova szeretnék eljutni, bólogatott, hogy majd jelez, mikor szálljak le. Persze nekem attól még a GPS be volt kapcsolva a telefonon (szerencsére ez internet nélkül is mutatja, hogy hol vagyok), így nyomon tudtam követni, merre kanyargunk. Még jobb is, hogy figyeltem az útjelzést, mert a hölgy egy jóval előbbi megállót mutatott, hogy majd szálljak le. Útközben mivel tele volt a busz, nem tudott rám figyelni, így mikor megjelentem előtte, hogy a következő vagy az utáni megálló van-e közelebb a célomhoz, enyhén szólva is megrökönyödött, és hátrahőkölt, hogy miért vagyok még fenn a buszon. Persze megmutattam neki megint a térképet, hogy hova akarok eljutni, így most már ténylegesen a jó megállót mutatta meg. A megállótól körülbelül öt perc séta volt a tengerészeti múzeum.

Maga a múzeum nem nagy, a belépő is az olcsó kategóriába tartozik, 2,000 IDR (kb. 40 HUF). Az alsó részen a vitrinekben a különböző országokból származó étkészletek, ajándéktárgyak, a falon néhány tengerészeti kép, harang található. Természetesen nem én lennék, ha nem találnék valamilyen magyar vonatkozást bárhol is járok. Itt is találtam: kerámia alkohotartót és nem tudom miért, de magyar képekkel ellátott matyuska figurákat.

Az emeleten már ténylegesen a tengerészettel kapcsolatos tárgyak voltak. A vitrinekben hajómakettek, kardok, helikopterek, könyvek, kalapok voltak, az indonézek és az ázsiai országok által használt modellekből. A falakon rangjelzések, címerek voltak. Ezeken kívül még lövegek, egy orosz életnagyságbeli torpedó, egyenruhák, kommunikácós rendszerek is helyet kaptak.

A múzeum előtt van egy hajóorr, ahova fel lehetett menni, illetve a kapitányi, irányítószobát is ki lehetett próbálni. A hajó előtt pedig egy szintén életnagyságú elhárító löveg, ágyú volt.

A következő múzum a Fort Vredeburg, amit a 18. század közepétől a 20. század elejéig erődként funkcionált. Mielőtt viszont odaértem volna, be kellett mennem az Indomaret-be, mert még nem ettem és már 11 óra is elmúlt, illetve mivel meg lehetett gyulladni a melegtől, néminemű folyadék pótlásra is szükségem volt. A forgalom nagy volt, nagyban folytak a lezárások és az előkészületek az új évre.

Az erődhöz a helyieknek 3,000 rúpia a belépő, a külföldieknek 10,000. Mivel a telefonomra le van töltve a tartózkodási papír, ami feljogosít, hogy a helyieknek szánt díjszabások ránk is vonatkoznak, így csak 3,000 IDR-t kellett fizetnem. Ezt a helyet főleg a maketten bemutatott történelmi események bemutatását és a történelem iránt érdeklődőknek tudom ajánlani, mert Indonézia történelmét, főleg a 20. században törtnént eseményeket foglalja magában a kiállítás. Szombathoz képest nem volt itt tömeg.

Amit még a mai napra terveztem, pont Vredeburg mellett volt: Taman Pintar, ami egy amolyan oktatási központ, illetve az otthoni Csodák Palotájához hasonlü, viszont sokkal több mindennel találkozhatunk itt. A helyszínen van egy kisebb planetárium, ételstandok, egy Ovális 'terem'.

A legjobban az ovális épületbe érdemes bemenni, mivel ott van a legtöbb látnivaló. Az ára 20.000 rúpia (kb. 400 forint). A bejáratnál egy kisebb akvárium van a helyi halakkal (nagyobb példányokkal), azon áthaladva egy kisebb dinóparkba jutunk, ahol mozognak a robotok és van egy nagy kivetítő, amin a teremben tartózkodók szembesülhetnek a saját tükörképükkel. A nagy teremben kezdődnek a fizikai, kémiai kísérletek. Ki lehet próbálni több gépet, illetve az országos időjárás,- és földrengéskutató intézetnek is van itt bemutató terme, ahol ki lehet próbálni különböző nagyságú földrengés szimulátorokat. Az emeletre felfelé haladva híres ókori fizikusoktól, a mai napig tevékeny indonéz tudósokról lehet olvasni: életükről és munkásságukról.

Az emelet egy komplex iskola, mivel a csillagászattól a történelemig mindent megtalálhatunk. Ki lehet próbálni fizikai kísérleteket, van 4D-s szimulátor, táplálkozási tanácsadái szoba, víztannal foglalkozó részleg, ahol videón is bemutatják, hogyan vizsgálják meg a víz minőségét, több teremben hívják fel a figyelmeta környezettudatosságra. Mivel ez az épület főleg a gyerekek oktatására koncentrál, így nagyon sok játékkal segítik, hogy meg tudják érteni a fiatalok, hogyan működik a világ. A belsőbb részeken már a nagyobbaknak van a tanulnivaló, mert itt már az atomenergia, robotika, autómotor működése, történelem, demokrácia, hagyományok (batik, gamelan, wayang kulit) kapott helyet, pluszként még az Eiffel-toronnyal kapcsolatos információkkal is találkozhatunk.

Ide érdemes eljönni és végigjárni az egészet, mert sok okosság és tanulnivaló van.

A helyszínek, ahol ma voltam, benn vannak a turista központban, Malioboro és a nagy piac mellett, így a sok kirakodó mellett, a ruhák és mütyürök között, találtam végre ásványékszereket árusítókat is, ahol kicsit elidőztem, hogy megérdeklődjem az árakat, illetve hogy mikor vannak nyitva,

Haza szintén buszoztam, ami most kicsit rövidebb időbe telt, mint gondoltam. Mondjuk jól jött, hogy hamar hazaértem, mert már éhen akartam halni, így egybesűrítettem az ebédet és a vacsorát.

 
 

Könyv másolás befejezés 12.26.-28.

A szokásos reggeli gyakorlatok után nekiálltam a könyvtárból kivett angol idiómás könyv másolását, mivel a későbbiekben szükségem lesz majd rájuk, hogy fejleszteni tudjam az angol szókincsemet. Nagyon sok ismeretlen kifejezés volt számomra, de mivel az idiómák között már több szót is ismerek, remélhetőleg ha elsőre nem is, de később sikerül megérteni a lényegüket.

A heti történések között még volt mosodázás, mivel lassan  itt az új év, és arra legalább legyen tiszta párnám és takaróm. A többi cuccomat otthon is ki tudom mosni, így csak a nehezebb ruhadarabokat vittem még el kimosatni. 

Mivel a szokásos reggeliztető helyünk nincs nyitva, remélhetőleg jövő héten már nyitva lesz, így az 'oldd meg magad' túlélőverziós evészetek időszaka köszöntött be.  Így, amit otthon találok, illetve amit még venni fogok tartós élelmiszer lesz a kulcs az új év első hetéig.

A keddi karácsonyozásnál mondtak a lányok néhány helyet, ahol lehet venni amerikai és európai ételeket, és mivel a Gojek most év végi akcókat tart, így igénybe vettem a 'motoros taxit', mivel olcsóbb volt most, mint a busz. Az irány a Hartono Mall-be vezetett, ahol van egy Hypermart nevű, a Tesco-hoz hasonló, nagy áruház, ahol be lehet szerezni szódát, meg tonikot. Nekem főleg a tonik volt a lényeg, mert az már nagyon hiányzik, mivel otthonról a drága bürokrácia és megkötések miatt semmilyen élelmiszert nem tud küldeni a családom, így külön öröm volt, még ha csak kis kiszerelésben is, de találtam Schweppes Tonic-ot. Sok tejtermékkel találkoztam ott, lényegesen nagyobb a felhozatal, mint a többi boltban. Majd néha el kell oda ugranom, hogy ha a megszokott ízekre vágyom.

Pénteken megint kaptunk egy hosszabb áramszünetet, ezért úgy döntöttem, hogy kimegyek a közeli egyetem 'parkjába', hogy ott fejezzem be a könyv másolását. Estére be is befejeztem.

Szombatra tervezek egy kis kiruccanást a városba. 

Karácsonyozás az amerikaiakkal 12.25.

Mivel megkaptam a jó kis arcüreggyuladásom, így a délelőttöm a teázással és alvással telt, igyekeztem jobban lenni délutánra, mivel meghívtak Vanessa-ék egy közös karácsonyozásra hozzájuk. 

Délután négyre hívtak, fél 5-re sikerült is odaérnem, mivel busszal mentem és az egyik állomáson a busz kiállt a forgalomból, hogy letöltse a pihenőidejét, a másik pedig csak 20-25 perc múlva jött. Ha nem lett volna a csere, még időben oda is érek, de pluszba még egy kilómétert is kellett gyalogolnom a szitáló esőben, mivel arrafele, ahol a lányok laknak, nincs buszforgalom.

Mire odaértem, már hatan voltak: hárman az amerikaiak és hárman indonézek, így végülis heten voltunk. Vanessa már nagyban főzte a spagetti raguját, míg Lauren és a harmadik lány már tegnap elkészítették a sütiket. A lakásuk fel volt díszítve és egy kis műfenyőjük is volt.

Tegnap Vanessa megvette nekem a hozzávalókat, amiket kértem, mivel én is fogok ott helyben készíteni két dolgot: kókuszgolyót alternatív módon és pogácsát, mivel a lányoknak van sütőjük. A sütéshez való előkészületek közösek voltak, mivel kérték, hogy mutassam meg, hogyan csinálom a golyókat és a pogácsát, így együttesen raktuk össze a fogásokat. A hangulat jó volt, mialatt a pogács pihent, addigra a golyók már a hűtőben voltak, így játszottunk, amolyan activity-félét.  

A pogácsa pont jó volt a spagettihez, mindenkinek tetszett. Vacsi után nekiálltunk pusztítani a golyókat, illetvee Lauren elővette a hűtőből a tojáslikőrt, amit tegnap készített. Szerencsére a lányok nem isznak alkoholt, így a tojáslikőr is alkoholmentes volt. Összesen tojást, tejszínt, cukrot, vaníliát és szerecsendiót tartalmazott, és nagyon ízlett mindenkinek.

Még játszottunk egy hasonló kitalálósdit, olyan 10 óra fele kezdtünk el hazafele szédelegni. 

Több napos összefoglaló 12.21. - 12.24.

A pénteki napom pihenéssel telt, ami persze nem azt jelenti, hogy egész nap az ágyban heverésztem, hanem a fontos, elvégzendő dolgaimat rendberaktam. Például kimostam a ruháimat, szerencsére jó idő is volt hozzá, így nagy valószínűséggel holnap délutánra már szárazak lesznek. Az interneten is kellett intéznem néhány ügyet, abban is reménykedem, hogy sikerül, amit szeretnék. A nap további része viszont tényleg pihenéssel telt.

Szombaton a reggeli torna és reggelizés után, ami igencsak már 10 óra felé volt, felkerekedtem, hogy utánanézzek néhány helyen a fényképezőgép áraknak, illetve aránylag a közelben van több pláza is, amiket meg szerettem volna nézni, hogy egyáltalán van-e különbség az otthoniakhoz képest. 

A kisebbik pláza, Lippo Plaza nem nagy eresztés, alig volt benn látnivaló, így tovább sétáltam a nagyobbikhoz, az Ambarrukmo Plaza-hoz. Itt már viszont számomra túlzsúfolt volt, roskadozott az üzletektől, és nem az olcsó, gagyit árusító boltok vannak itt. Volt számomra néhány olyan bolt is, amit eddig még Budapesten nemhogy a plázákban, de még az utcaiak között sem találkoztam. Karácsony miatt sok volt a csicsa, meg a tömeg, a külföldi fellengzést azért itt is átvették. Nekem összesen csak az ételeket árusító, egy Gramedia üzlet és egy fényképezőgépeket áruló stand volt érdekes. A többi bolt főleg ékszer, ruha, játék, háztartási, amik nem igazán hoztak lázba. Hazafele sétálva találtam egy kosárlabdával és kellékeivel foglalkozó boltot, ahol az NBA csapatok mezeiből lehet válogatni, illetve rengeteg kosarazáshoz használatos cipőt tartanak. Otthon már csak evés és pihenés volt, mivel kettő után értem haza a több mint négy órás sétából, ami kicsit lefárasztott, vagyis nem is a séta, hanem a párás meleg és a forgalomra való odafigyelés, mivel csúcsforgalom volt egész végig, ami megnehezítette az út egyik oldaláról való átmenetelt a másikra.

Vasárnap reggel kicsit később jutottam ki a piacra, így már jócskán lefogyasztották a reggelinek valókat, és a közlekedés is bonyolultabb volt, viszon kipróbáltam egy új dolgot, amolyan hot-dog félét, annyi különbséggel, hogy a kenyér között rántotta, sajt és egy kicsi saláta volt.

Délután 5-re mentem vissza az angolos helyre az English Worshopra, ami amolyan miseféleség volt, szabadabb előadásmódban, mint amit Európában megszokhattunk. Nekem ez jobban tetszett, mert a hangulat nem volt lehangoló, mint az általános miséken szokott lenni. Utána még ott maradtam beszélgetni kicsit, ami annyit tett, hogy este 9 körül értem csak haza, de hangulatilag legalább jól voltam.

A hétfőm már elég zsúfolt volt, mivel az előző pár napban összeírtam magamnak, hogy miket kell csinálnom napi szinten, így igyekeztem tartani a tempót és a leírtakhoz igazodni. Így a napi programjaim a tornán és reggelizésen kívül: versenyek átnézése, képek feltöltése, a személyes emailek és fontos kérdések lelevelezése, délután pedig elekzdtem kiírni az angol idiómákat a könyvtárból kölcsönzött könyvből. Egyrészt azért is akartam minél több mindent elintézni, mert holnap vendégségbe megyek az amerikai lányokhoz délután, így előre kellett dolgoznom, mert holnap nem valószínű, hogy lényegeset csinálnék. És hogy ne unatkozzak, az arcüreggyulladás is megtalált az ünnepekre.

Karácsonyi ünnepség 12.20.

A délelőttöm a szokásos böngészéssel és angolozással telt, vártam a délutánt.

Ma van az utolsó angolóra idén, sajnos, de január közepétől újra lesz. Az órán öt országból származó karácsonyi ünneplés fajtákról olvastunk. Hát a szavak és kifejezések ugyanolyan ismeretlenek voltak számomra, mint a keddi alkalomkor. Van hová fejlődnöm még. Ma is igen sokan voltunk, és új arcok is, akikkel eddig még nem találkoztam. A két srác, akik újak voltk számomra, eléggé fel voltak dobva, ment a showder. Az óra végi játék is kitalálós, leírós volt, annyi nehezítéssel, hogy akinek ki kellett találni a szót, az háttal ült a táblának, ahova Vanessa felírta a szót, amit nekünk kellett körbeírnünk, mindezt úgy, hogy amelyik csapat volt a gyorsabb a megfejtésben, az kapta a pontot.

Óra után maradtam, mivel hat órától kezdődött a karácsonyi ünnepség, ahova meg lettünk hívva.

Mivel addig még több, mint két óra szabadidőnk volt, találtam puzzlet és annak álltam neki. Amel is csatlakozott, hogy segítsen. Sajnos nem sikerült kiraknunk, mert elég sok darabkája hiányzott.

Az ünnepségre nagyon sokan jöttek. Maga a program egyben egy kisebb mise is volt, amolyan szabad szellemben, mivel hivatalos plébános nem volt, hanem az iskola vezetője mondott Jézus születésével kapcsolatban történeteket a maga előadásmódján. Volt sok ének és zene, egy kisebb mulatságos Jingle bells-es tánc, illetve egy videó, amin kisiskolások narrátori szerepben, felnőttek színészkedésével adták elő Krisztus születését, amin jót derültünk. Az ünnep után mindenki kapott egy kis doboznyi vacsorát. Az alsó szint tele volt emeberekkel. Váratlan módon az ünnepre az egyik Darmasiswa-s ukrán lány is eljött, akit már többször láttam az egyetemek környékén, illetve az egyik afroamerikai fiú is, akivel Malangban voltunk versenyen.

Vacsora után még maradtam beszélgetni, illetve UNO kártyáztunk Fenthi-vel, a kis húgával és az egyik amerikai lánnyal.

Otthoni teendők és angol 12.19.

A reggeli tornám után következett az egyik nem szeretem, de muszáj kategóriába tartozó ruhamosás. Szerencsére elég gyorsan kész tudok lenni vele, ruhamennyisségtől függően körülbelül egy órát szokott igénybe venni az életemből. Mivel már csínján kell bánnom a maradék pénzzel, így a könnyebb mosnivalókat nekem kell megoldani. 

Mosás után elmentem a suliba vizet vételezni, amivel még szerencsém volt, mert a héten már megkezdik a szünetet, így nem lesz nyitva a ruang minum, ahonnan tudnánk vizet vételezni.

Ebéd után elindultam az angolra, inkább előbb, mert még vettem ebédre gyümölcsturmixot, amit majd a suliban fogok meginni az óra előtt.

Mai ünneppel kapcsolatos témánk a "Kwanzaa" volt, ami egy Afrikából származó, afroamerikaiak ünnepe, Ezt nemcsak Afrikában, hanem az Amerikában élő afroamerikaiak is ünneplik. Ebben a szövegben a tegnapihoz képest több szót ismertünk. Ma már újra Vanessa-val voltunk. Többen voltunk tegnaphoz képest. A hangulat ma is jó volt.

Este vacsora után még böngésztem a netet, illetve videókat néztem.

Utolsó hét idén 12.18.

Délelőtt otthon az internetet böngésztem, illetve a fényképeket rendeztem.

A délutáni angolon beléptünk az idei év utolsó heti óráiba. Ma kivételesen Lauren-nal voltunk. Ő Los Angeles melletti kisebb városból jött. Azért is írom, hogy honnan jött, mert a tanáraink többsége Chicago-i.

A heti témánk, mivel a következő hét már karácsony, természetesen az ünnepekkel kapcsolatos olvasmányokat kaptunk. A mai napi témánk a világ különböző tájairól származó újévi szokásokról szólt. Óra eleji játék a "pictonary" volt, ami végül is egyfajta activity játék. Kapunk egy szót, amit le kell rajzolni és tilos közben megszólalni, hogy segítsünk a csapattársaknak kitalálni, ha nagyon nehéz a szó. Utána következett a szöveg. Nagyon sok ismeretlen szó volt benne, ami nem csak nekem okozott fejtörést, hanem a többieknek is. Attól függetlenül a hangulat jó volt. Az óra zárásaként a játék a szövegben kiemelt szavak kitalálásával telt: vagy meg kellett határozni a fogalmat, vagy a szót kellett megnevezni a leírás alapján. Aki helyesen válaszolt, még egy pontot szerezhetett a csapatának, ha sikerült egy kis kosárlabdával betalálni az ideiglenesen kinevezett gyűrűbe betalálni, ami végül is az egyik kis szemetesvödör volt.

Óra után aki akart, maradhatott segíteni díszeket fabrikálni a heti karácsonyi ünnepséghez. Én maradtam. Kis rénszarvasokat, csizmákat és karácsonyfákat kellett kivágni papírból. A díszítés mellett még Fadhlan-nal biliárdoztam. Vagyis jól telt a napom.

Vasárnap-hétfő 12.16.-17.

Pár nappal ezelőtt megbeszéltük Ros-sal, hogy vasárnap reggel kimegyünk a piacra beszerezni neki egy pólót, mivel régebben megígértem neki, hogy ha megérkezik a tollkészletem, amivel tudok a ruhákra rajzolni, készítek neki is egy saját tervezésűt. Az időjárás nem volt éppen a legszebb, mivel a kisszemű eső, ami hasonlít a ködre, egész délelőtt esett, így a piacon csak a pólót, meg nekem reggelire egy kis doboznyi jackfruit gyümölcsöt vettünk.

A nap nagy része pihenéssel telt, mivel délutánra be volt tervezve egy újabb angolos program. 

Elég sokat böngésztem napközben az internetet, illetve befejeztem az angol sorozatomat. 

Délutánra sikeresen olyan nyomott hangulatom lett, hogy a programra nem tudtam elmenni.

Hétfőn nekiálltam a könyvtárból kivett könyveket böngészni, kisebb-nagyobb sikerrel és lelkesedéssel. A szomszéd szobából az egyik lány kölcsönkérte a hétvégére a fényképezőgépemet, illetve még mindig folyamatban van, hogy próbálom eladni a gépet, hogy egy jobbat tudjak beszerezni.

Filmnézés délután angolon 12.15.

Szombat révén reggel elmentem a szokásos reggeliző helyre, illetve elhoztam a ruháimat a mosodából. Szokás szerint ma is kaptunk egy hosszabb áramszünetet, így víz és villany hiányábaan maradt a henyélés. 

Délután háromtól volt a program az angol tanulós helyen, ahova korábban értem oda, mivel még meg akartam ebédelni, de mivel nem volt áram, így a turmix kimaradt, a reggeliztető helyünkön pedig már elfogyott, amit tudtam volna fogyasztani. Így útközben bementem a nagyobb Mirota-ba (áruház), ahol a szombati tömeg ellenére tudtam mozogni a sorok között, és venni magamnak sós kekszet, ebéd gyanánt. A sorok között összefutottam az egyik segítővel az angolos helyről, épp a filmnézéshez vette meg a nasikat.

Elég korán értem be, így egy ismerőssel chateltem, amíg Vanessa (a floridai tanárunk) megjött. Utána vele beszélgettem, illetve két helyi fiú közreműködésével UNO-t (egy fajta kártyajáték) játszottunk, amíg nem szóltak, hogy fl tudunk menni, mert befejezték az előkészületeket a mozizáshoz. Nyúl Péter volt a film, ami angolul és angol felirattal volt. A többiek apránként szálíngóztak be a film alatt. A hangulat jó volt, a film végén még tudtuk pusztítani a nasikat, illetve beszélgettünk is egy kicsit.

Nagy örömünkre hazafele esett végig az eső, de szerencsére nem a felhőszakadásos verzió. Az eső legalább három órán keresztül esett.

Molyolás az angollal 12.14.

A héten vett angol szövegeknek a szavait, kifejezéseit írtam össze és fordítottam, mivel nagy sok ismeretlen szó volt számomra, amivel el is ment pár órám. Utána pedig elkezdtem olvasni az egyik angol nyelvtannal foglalkozó oktató könyvet. 

Egész nap csak ételért ugrottam ki, otthon voltam. A tanulás mellett az angol sorozatom részeit néztem és pihentem. Nem sok kedvem volt a kimozduláshoz vagy a komolyabb tevékenységek elvégzéséhez. Az interneten is inkább csak az emaileket és az esetleges újabb fotóversenyek hirdetéseit böngésztem.

CSürtöki angol 12.13.

A délelőtti órák elég hamar elteltek a rendrakással, internetböngészéssel, adatok egyeztetésével, így lassan azon kaptam magam, hogy már egy óra is elmúlt, vagyis lassan indulnom kell az angolra.

Mivel a heti témánk a kormány és kormányzás, így ma egy újabb ezzel kapcsolatos szöveget kaptunk. A tanárunk ma Mili volt, egy indonéz hölgy, mivel az amerikaiaknak reggel kilenctől maratoni megbeszélésük volt, amit csak jóval délután négy óra után fejeztek be. Az óra elején mindenki kapott három fecnit, amire angollal kapcsolatos szavakat kellett felírni, majd a három csoportból egy-egy embernek le kellett rajzolnia, majd a következő körben elmutogatni az adott szót, mindezt egy szó nélkül, a csapattagoknak pedig minél előbb ki kellett találni. A bemelegítés után pedig a szöveggel és a szavak értelmezésével telt az óra. Óra végén ismét activity volt, csak az órán tanult szavakkal. Miután befejeztük a tanulást, jött a szokásos óra végi selfizés, majd lenn a játékrészen biliárdoztunk, több fiú pedig pingpongozott.

Majdnem egy órát tudtam beszélgetni Fenthi-vel, aki érdeklődött az indonézek részére szánt magyarországi ösztöndíjjal kapcsolatban, így azzal telt el főleg az idő, hogy néhány magyar helet és ételt mutattam neki, illetve az ösztöndíjhonlapon való információkat böngésztük.

Otthon már csak a vacsora maradt, és a már elkezdett angol sorozat következő részének a nézése.

Újabb angol óra 12.12.

Reggel elmentem az iskolába, hogy vizet vételezzek, majd az volt tervbe véve, hogy délelőtt kimosom a ruháimat, azonban a felső hatalom megint mást szánt nekem, mivel áramszünetünk volt több órára, ami azt jelenti, hogy ha nincs áram, akkor víz sincs, mivel a vízpumpa sem működik elektromosság nélkül.

Így visszafeküdtem kicsit pihenni, majd elvittem a ruháimat a mosodába. Mielőtt elindultam volna az angolra, vettem egy gyümölcsturmixot.

Az angolon folytattuk a kormány és kormányzás témakört. Volt néhány új arc, több lány volt, mint tegnap.

Óra végén Vanessa mondta, hogy holnap óra után, aki szeretne, maradjon segíteni karácsonyi díszeket készíteni a szombati karácsonyi kis összejövetelre.

Otthon pihentem, és vártam, hogy mikor ér haza Sona. Hajnali fél egy-egy között sikerült hazaérnie, fáradtan, de jó hangulatba. Mielőtt hazaért volna, vettem neki vacsorát, meg melegítettem neki vizet a fürdéshez, mert nem valószínű, hogy ezekre lenne energiája.