Ez a nap is ugyanúgy kezdődött, azt leszámítva, hogy már külön osztályokba kerültünk Sona-val. 
Sikeresen beleválasztottam, egy olyan általános iskolai órába, ahol angol nyelvtan volt soron, a past continous. Az óra elején a tanárnő kérésére bemutatkoztam, kaptam sok kérdést a diákoktól, mint a kedvenc színem, mi Indonéziában a kedvenc ételem, miért jöttem ide... Ezzel jócskán elment az óra fele, a második felvonásban már egyedül hagytak, hogy levezényelnem a nyelvtant. Megcsináltuk a munkafüzetben a feladatokat, illetve maguktól kellett a srácoknak példákat írni és mondani kijelentő és kérdő mondatokban. Számomra az egyedülhagyás igen rémisztő volt, mivel az angol nyelvtannal még nekem is meggyűlik a bajom, de az égiek segítettek megoldani a feladatot.
Következő pár órán már együtt voltuk Sona-val a középiskolában voltunk, ahol az osztályokban két csoportra osztotta a tanár a diákokat, és kellett egy videoklipet készíteniük a közreműködésünkkel. Én a fiúcsoportot kaptam, Sona pedig a lányokat. A feladat jó volt, mert így legalább mindannyian gyakoroltuk a kommunikálást.
Nap zárásként Sona visszakerült az általános iskolába és pedig maradtam a középiskolában. Sona nyelvtant tanított, nekem megint klipforgatás volt, illetve bemutatkozás. Óra végén fényképezkedés volt.
Ebéd után elmentünk a városba körülnézni. Megtaláltuk a bazárt, és végre egy buddhista szentélyt is, ami Indonéziában igen ritka.
Este vacsora és a kávézó volt soron, illetve visszaérve a szállásra a csomagolás a másnapi visszautazáshoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése