A tegnapi sok élmény és mászkálás után kellett egy kis pihenés, így szerdán csak evészetekhez ültünk össze, mindketten otthon tevékenykedtünk.
Nekem volt a mosás, meg a blog bejegyzések pótlása, amivel kicsit meg vagyok csúszva, de igyekszem behozni a lemaradást.
Az utcán csak építkezési és felújítási gyöngyszemeket találunk. A közeli házat bővítik, mint azt is, ahol lakom, illetve az állami egyetemet is renoválják, új épületeket húznak fel. Az itteniek "munkavédelmi felszerelése" eléggé különböző: van akin van sisak meg acélbetétes bakancs, mások csak egy vietnami papucsban rohangálnak a több méter magas acél állványzaton. A munkairam pedig nagyon gyors. Az egyetem mellett egy épületet szó szerint 0-24 órában húzzák fel; folyamatosan jönnek-mennek a betonos tehergépkocsik.
Csütörtökön elmentünk rizsfőzőt venni, meg az első főzéshez való alapanyagokat. Egy kis-közepes méretű főzőt vettünk 155,000 IDR-ért, ami normál árnak mondható. A dizájnja teljesen egyszerű, kék-fehér. Ami batik díszítésű volt, jobban tetszett, de sajnos az ára is magasabb volt legalább 50,000 IDR-rel, így maradt a szimpla, ami ugyanazt tudja, mint a drágább társai.
Mielőtt nekiálltunk volna főzni, kellett még néhány dolgot beszerezni nekem, mint kés, kis tál, tisztítószerek, szivacs; Sona pedig adott vágódeszkát, meg tálat a hámozáshoz és a rizs átmosásához.
A betervezett ebéd leves volt, hogy majd főzünk, de mivel rizs is volt a hozzávalók között, így vacsorára is maradt a főztünkből.
Ízre jó volt, el is teltünk egy adagnyi kajától.
Este "nagy örömömre" nem várt vendég látogatott meg a szobában, mikor pakolgattam a főzés utáni dolgaimat, egy csótány személyében. Szerencsémre nem bújt el és repült arrébb, így meg tudtam fogni egy pohár segítségével és kivittem az utcára. Sonát is értesítettem közben, hogy kölcsön tudná-e adni a jószágok elleni "dezodorát", aki jött is, amint tudott, addigra már kitettem a bogár szűrét, de biztos ami biztos alapon befújtam a szekrény mögé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése