Elmentem délelőtt abba a könyvesboltba, amit Wawa javasolt. Sok minden érdekes irományt és írószert találtam, amit jó tudni, hogy ott lehet kapni. Visszafele egy gombosbolt-félét is felfedeztem, ahol végre volt olyan anyag, amiből tudok karkötőt készíteni.
Ebéd után írtam a pencak silat edzés időpontjával kapcsolatban a másik egyetem illetékesének, mivel a mi sulinkban sajnos nincs ilyen lehetősség. Kaptam is hamar a visszajelzést, hogy nyugodtan menjek, mikorra és a pontos címet, illetve kényelmes ruha legyen velem. Erre felbuzdulva írtan Sona-nak is, hogy ha nem is áll be az edzésbe, csak kísérőként és nézőként jöjjön el velem. Szerencsémre nem volt délutáni programja, így el tudott velem jönni. Maga az egyetem, és a klub, a kos-omtól (boarding house, "albérlet") negyed óra gyalog, ezzel legalább egy kis bemelegítést is végzünk.
Negyed négykor találkoztunk és mentünk az edzésre. A másik suli, az UGM (Universitas Gadjah Mada) egy muszlim egyetem, de itt is ugyanúgy vannak keresztények, mint nálunk a katolikus egyetemen muszlimok. Ebbe a városban nagyon toleránsak egymással a vallások. Ebben az iskolában is vannak házi kedvencek, mint nálunk, cicák képében. Nagyon jó helyük van, szabadon mozognak, és még etetik is őket.
Négy óra után pár perccel megérkezett a kapcsolattartó lány is, akivel tudtunk beszélni, hogy van-e lehetőség bekapcsolódni az edzésbe. Bemutatott minket több tanárnak is, és egy másik lány is jött, aki szerencsénkre jól beszél angolul, így vele könnyebb volt szót érteni. Kiderült, hogy volt már Európában, és magyar ismerőse is van, illetve tudta aránylag, hogy Örményország merre van, aminek Sona nagyon örült.
Sona csak néző volt, én kaptam egy fehér nadrágot, mert az egyenruha fehér. Bemelegítés és nyújtás után voltak a gyakorlatok. Mivel ez volt az első alkalom nekem egy pencak silat edzésen, kicsit nehezebben ment néhány dolog, főleg, hogy az indonéz utasításokat is értelmeznem kellett. A nagyobbak közül egy muszlim hölgy segített nekem a mozdulatoknál, beszélt angolul, így angol-indonéz magyarázatokkal kaptam a mozdulatok neveit és hogy mikor mit kell csinálni. A bemelegítéshez hozzátartozik, hogy 3-4 gyakorlatot ismételnek, utána válik szét a csoport a botos és a pusztakezes részre. Engem egy úr oktatott külön, a teljesen alap mozdulatokat ismételtük, négyféle dolgot tanított, amit majd otthon is kell gyakorolnom. A kiejtés és helyesírás miatt elnézést kérek előre is, ha nem jól írok valamit.
Az 1. mozdulat a sima ütés (pendidat), 2. oldalirányú ütés fejvédő kéztartással a késsel támadás ellen (satria), 3. fehér daru (kundul) - szemre való ütés, 4. ha több mint másfél hosszabb lépésre van az ellenfél, akkor ugrással csökkentik a távolságot (sikat), illetve az oldalirányú ugrás volt még a végére. Üdvözlésnél, mielőtt elkezdődne az edzés, van egy üdvözlési forma, illetve mikor vége az edzésnek, akkor magunkban van ima, megköszönve, hogy épségbe túléltük az órát, majd mindenki tisztelete jeleként az idősebb mestereknek és tanároknak nyilvánítják ki a köszönetüket, hogy a tanár kezét meghajolva előtte az arcunkhoz vagy a homlokunkhoz érintjük. Ez a távozás előtti illem minden idősebbnek kijár, amit már többször láttam útközben, például az egyik reggelizőhelyünkön az idősebb tulajdonoshölgytől is a diákok közül páran így köszöntek el.
Edzés alatt Sona, mivel néző volt, sokat tudott beszélni a kapcsolattartó lánnyal, így ő meg az indonézt tudta gyakorolni, illetve megkérdezte, hogy mik az anyagiak, és hogy egyenruhát hol tudunk beszerezni. Egyenruhát ott helyben tudok majd venni, egy XL-est megpróbáltam, ami jó is lesz, majd a következő edzésen, szombaton meg is veszem óra előtt, hogyha a felsőt nem is biztos, de a nadrág már legyen rajtam. A havidíja az edzéseknek, ha minden igaz, a kezdő hónap 25,000 IDR, utána havonta 10,000 IDR, az egyenruha pedig 100,000 IDR. Itteni számok szerint a ruha soknak tűnhet, de ha magyar forintba átszámítjuk, potom összeg az otthoni harcművészeti árakhoz képest, illetve itt amit az első órán tapasztaltam, nem a pénz az elsődleges motiváció, mint otthon egyes egyesületeknél. Mielőtt eljöttünk volna, máris kérdezték, hogy október 22-én szabadok vagyunk-e, mert programjuk lesz a Prambanan szentélynél, és szívesen látnak minket. Ezzel aznapra meg is van a program.
Óra után elmentünk vacsorázni, majd mindketten hazamentünk pihenni, mert másnapra is megvolt már a programunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése