Reggel fél 8-kor volt a találkozó a főépület előtt. A csoportból 9-en voltunk, Kazu és Dom nem jöttek. Andrius írt még a csoportba, hogy lehet késni fog, de szerencsére az indulás előtt sikerült beesnie. Nyolc óra pár perckor sikerült is elindulni egy 30 fős kisbusszal. Négy kísérővel mentünk az International Office-ból.
Mivel korán kellett kelnünk, mindenki éhes és nyúzott volt, de a hangulatunkon ez nem rontott túlságosan.
Az első tengerparti rész, ahova sikerült két és fél óra alatt elérnünk, a Gunung Kidul megyén belül található Indrayanti (Pantai Indrayanti).
Az ég kicsit be volt borulva, de meleg volt. Tele volt helyiekkel a hely, "nagy örömünkre" természetesen megtaláltak minket a 'Mister és Miss hadd csináljunk már magával egy képet' csoportok is, így nem sok nyugtunk volt. De a zargatásokat leszámítva azért tudtuk élvezni a víz, a kilátás, tenger illat és a homok által okozott érzéseket.
Meglepően Husni és Sona nagyon fel voltak pörögve, azt leszámítva, hogy Sona nem tud úszni, sokat voltak a vízben, igaz csak térdig, de akkora hullámok voltak, hogy nehézkes volt a menekülés, mikor jöttek egymás után. Így a "csak térdig megyünk be" című epizódból az lett, hogy kisebb-nagyobb sikerrel próbáltunk kimenekülni a hullámok elől, nem sok eséllyel. Ennek meg az lett az eredménye, hogy csurom vizesek lettünk.
Jah és én voltunk a kis csoportunk: Elena,
Husni, Sona, Kee és mi ketten, fényképészei. Martin, Matt és Andrius voltak inkább együtt. Martin bement úszni a nagy hullámokat figyelmen kívül hagyva, ki is sípolták a vízből, mivel veszélyesek a lökések.
Egy órát tudtunk szabadon tölteni a tengerparton, mert délben volt az ebéd.
Jó volt a menü: grillezett hal, zöldség, kókuszlé, rizs, rántott polip, görögdinnye.
Evés után indultunk is tovább a második állomásunkra: Pok Tunggal-ra. Ez szintén Gunung Kidul-ban van, Indrayanti-tól 10 percre. Ez a tengerpart nem volt annyira zsúfolt és a helyiek sem zargattak itt minket a fényképezkedéssel.
Ezen a részen lehetett snorkerezni, "búvárkodni". A kis csoportunk megmaradt, Elena maradt most ki belőle, mert a kísérőkkel ült inkább az árnyékban.
A fiú trió a strand másik végében tanulmányozta a biológiát, mert a kövek tele voltak csigákkal, Martin meg talált egy nagyobb sziklát, ahol egy kisebb barlangot is volt.
Ezen a tengerparton nem voltak hullámok, mert a sziklák hullámtörőként funkcionáltak, így tisztán le is tudtunk látni a víz alá, láttuk az alját.
Mikor készülődtünk hazafelé fél három táján, egy magyar sráccal is összefutottunk. Körúton van Ázsiában.
Este 5 körül értünk vissza Jogjába,
ahol egy kínai étterembe vittek minket vacsorázni. Itt a menüben szerepelt polip, zöldség, rizs, egy kókuszos édes ital, meg egy-két rántott étel.
5-kor kellett kelnem, így nem sokat, jó ha 4-5 órát tudtam aludni, mert 6-kor volt a találkozó az Embe Enem korábbi szállásunkon, mert a kísérőink ott aludtak egy éjszakát, mivel másik faluból jöttek és kocsival voltak, így el tudtak vinni minket a kampus 3-ba, ahol a rendezvény volt.
Nagyon sokan voltak. Mindenki kapott pólót és 7 óra pár perckor elindult a tömeg egy 3 kilóméteres gyalogtúrára az iskola körül.
Miután visszeértünk a kampuszra, mindenki kapott soto ayam levest és lehetett vizet, kávét vagy teát inni. Nekünk elég volt a séta meg, hogy meg tudtunk reggelizni. Kicsit pihentünk és visszamentünk a kettes kampuszra, ahol meg Canon fényképező maraton volt. Fájt is a szívem a jó gépek láttán.
Sona-val hazafele bementünk egy fodrászatba, ahol levágatta és befestette a haját. Nekem nagyon tetszik a végeredmény, igaz 4 órát töltöttünk a szalonban, én már lassan lefordultam a kanapéról és a bealvás szélén voltam, mire végeztek Sona frizurájával.
