Jakarta 2nd day - Orientációs nap

Elég keveset tudtunk aludni, valószínűleg az időátállás is közrejátszott benne, de az álmosságon kívül minden rendben volt velünk. A reggeli reggel hattól volt, tegnap a szobakártyáinkhoz kaptunk a reggelizéshez bemutatandó kis cetlit, amit le kellett adni, hogy ingyenesen ehessünk. Az Európában megszokott hideg svédasztal helyett, itt rendes főtt étel volt, na jó, azért lehetett pirítóst meg tojást is enni, amit előtted sütöttek meg, de alapjáraton a főtt ételt részesítik előnyben. Volt mindenféle: rizs (sima és fűszeres), sült zöldséges tészta, cornflakes…

Reggeli után, fél 9-kor kezdődött a program, ami a szállodához tartozó, de külön épületszárnyban található, több mint 700 fős bálteremben volt, mivel akik idén megnyerték a Darmasiswa-t, 91 országból 665 főre sikeredett. A 'műsorvezetők' (egy hölgy és egy úr) az oktatási és külügyi minisztériumtól jött, akik garantálták, hogy nem fogunk unatkozni aznap. 
Az úr, aki a Hong közösséghez tartozott hozta a fellépőket. A fellépők egy játékot mutattak nekünk, amit később még két szinten fokoztak. Maga a játék olyasmi, mint nálunk a pirospacsi, meg az egymás között játszott pacsizós játék, csak kicsit továbbfejlesztve. Az utolsó szinten már három embernek kellett egymás között megoldani a pacsizást.  Ennek a játéknak a neve pedig nem más, mint Salam Sebrang. 
A műsorok között nemcsak tánc, játék, zene, workshop volt, hanem előadások is, többek között, bemutatták, hogy mióta és hogyan működik a Darmasiswa program. Ha hiszitek, ha nem Magyarország az első között volt, akik anno beléptek a programba a '70-es évek végén. Illetve a másik előadás az egészségügyi ellátásról szólt, mit finanszíroznak nekünk a kórházban és az adott gyógyszertárakban, amíg itt tanulunk. Persze, hogy ne szédüljünk le a székről, vagy el ne aludjunk, mivel néhány téma hosszadalmas és tömény volt, kávészünetet tartottunk, ahol tudtunk kicsit nasizni. Megkóstoltam egy pálmalevélbe göngyölt, rizspépes cuccot, amiben édes csirkehús volt. Szünet alatt sikerült összefutnom egy leendő osztálytárssal, aki németből jött. 
A workshopokon mindenkinek megmutatták, hogyan lehet kókuszlevélből halat és madarat hajtogatni. Ebéd után még Hong-ék szórakoztattak minket, késő délután jöttek az iskolák képviselői. Ibu Dixta (ibu az idősebb és tiszteletre méltó hölgyek jelzője) hozott különféle papírokat, amiket ki kellett tölteni, illetve az itteni bankhoz is kaptunk kártyát, amire lehet küldeni pénzt, egy Darmasiswa-s kártyát , amin elvileg van nekünk egy kis pénz, de nem volt teljesen tiszta, hogy hogyan is tudjuk azt a kártyát használni, ha vásárolni akarunk. A kis bankos csomaghoz kaptunk egy piros esernyőt is. 
Vacsora után még volt program, azon viszont nem tudtam maradni, mert valami nem tetszett a gyomromnak, így aznap este jó ha másfél órát aludtam, mindezt úgy hogy másnap repültünk tovább.