Reggel korán kellett kelni a repülőtérre való kimenetel miatt, de az időpontot is sikeresen félreértettük, mert hajnalban már reggeliztünk, közben meg csak nyolc után indultunk a reptérre, mert a gépünk 12 után ment.
A jakartai reptéren már a bejáratnál volt egy biztonsági ellenőrzés, ami igen lazára sikeredett, mivel a fél literes vizemet lazán be tudtam vinni. Amiket láttam, mint elkobzott tárgy, inkább a gyúlékony anyagok közül került ki. 
Ibu Dixta volt velünk (ő jött Jogjából értünk), ő intézte a repjegyeket, az útlevelünkkel kapcsolatos ügyeket. Szerencsénkre, mivel 11-en voltunk vele, illetve a többi diák is, akik Jogjába, Balira vagy Soloba mentek, szintén egy időben jöttek ki velünk a reptérre, át tudtunk menni egy gyorsabb beszállási részre, ahol lemérték a csomagunkat, azt azzal a lendülettel tovább a szalagra. Azt leszámítva, hogy külön írták nekünk pár héttel ezelőtt, hogy 'csak' 15 kilót vigyünk magunkkal, a 15 kilóból általában a többségnek 20 kiló lett, de senkinek nem kellett ráfizetnie, attól függetlenül, hogy némelyiküknek legalább 30 kg volt a csomagja.
A következő lépés szintén egy biztonsági ellenőrzés volt. Itt is ugyanaz volt, mint az elsőnél.
Maga a reptér szerencsére nem olyan nagy, hogy el tudtunk volna veszni. A tisztaságot viszont sok reptér megirigyelhetné, többek között az otthoni is. Maga a mosdó is mondhatni egy 5 csillagos szállodáéval vetekszik.
A várakozás aránylag gyorsan telt. Beszélgettünk a srácokkal, meg azért a fáradtság is kijött rajtunk.
A gépünket egy helyi légitársaság, a Garuda biztosította, ami ténylegesen inkább a helyi közlekedésre elegendő, mivel nagyon kicsi. Maga az út másfél órát vett igénybe, viszont ezalatt is kaptunk snacket és italt.
A jogjai reptér nagyon kicsi. A gépről egyből kis lépcsőn kellett lemenni és bebattyogni a váróterembe, hogy megkapjuk a csomagunkat. A kijáratnál a beszállókártyánkat elvették, ezt mondjuk nem értettem miért. Viszont Ibu Dixta diákjai közül néhányan kijöttek elénk, hogy segítsenek. Egy kisbusszal vittek be minket a szállásra, ami kb. 30 percet vett igénybe.
A szállás közvetlenül a suli mellett volt, nagyon hangulatos kis szökőkutas medencékkel az udvaron és benn a házban. Elosztottak minket szobánként, én szobatársmentes szobát kaptam.
Délutánra hívtak egy jóembert aki váltott nekünk pénzt, egy másik meg hozott nekünk helyi simkártyákat, amik különböző adatmennyiséggel rendelkeztek. Én egy korlátlan internethasználatosat vettem 78.000 IDR-ért (kb. 1500 HUF, MySmartfren típus), ezt mindig havonta kell majd újratölteni. Van hozzá egy alkalmazás is, amin meg tudjuk nézni, hogy mikor jár le az adatmennyiség.
A további program nekem még egy telefonvétel volt, mivel az enyémnek az akkuja gyorsan melegszik, illetve jobb ha már legalább 2 sim-es a telefon. Ebben is segítettek. A szállás utcájában sikerült hozzájutni a készülékhez. Kettő közül tudtam főleg választani, mivel nem akartam sokat költeni rá, így a Xiaomi és OPPO közül kellett választanom. Végül egy OPPO lett belőle, de az is igen jó, igaz böszme nagy az előző kis Sony-mhoz képest, de hátul dupla kamerás, elöl is van egy. Jó a felbontása is, a biztonsági résznél arcfelismerést is be lehet állítani, a memóriája is aránylag nagy. Az internet a telefonhoz jobb is, hogy csak az van, de azért helyi számot is kaptam hozzá, csak annyi, hogy megszokott módon nem tudok hívni, de erre nem is igazán van szükség, mivel itt kint a WhatsApp alkalmazást használják, amin ugyanúgy tudunk üzenetet küldeni és hívni, csak éppen internet segítségével. Maga a csoportunk is, illetve a további csoportok is, amit a suliból csináltak nekünk, ezen a programon keresztül üzennek nekünk. 
Vacsora volt még meg beszélgetés, aztán mindenki ment szépen a szobájába aludni.
A lefekvésnél egyedül egy dolog volt kérdéses, hogy a benti csobogó miatt tudok-e aludni, vagy esetleg ki kell rohangálnom majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése