Délelőtt jó volt az óra, végre befejeztük az első leckét. Sok új szó volt, ami nemcsak a könyvben, hanem még ami nekünk is az eszünkbe jutott bővítette a tanulandó szavak mennyiségét.
Mivel az anime bolt csak három órától van nyitva, így elég sok időnk volt. Ezért elvittem Sona-t a kedvenc gyümölcsturmixos helyre, ami ebéd előtt nyit és kb. délután négyig van nyitva, és az utcában van, ahol lakok. Egymás mellett van több ilyen árus is, de én kimondottan csak egy hölgyhöz vagyok hajlandó menni, mert ő minden turmix után kimossa a gépet. Guavát ittunk, legközelebb viszont szólni kell, hogy kevesebb cukrot rakjon gyümölcshöz, most nem tudtam szólni, mert túl gyors volt. Ugyanúgy mint a vietnamiak, az indonézek is vagy nagyon erősen eszik az ételt, vagy nagyon édesen. Én is eléggé édesszájú vagyok, de már nekem is sok néha a cukormennyiség.
Kicsit visszamentünk még a könyvtárba, mert sok idő volt még a boltnyitásig. Nagy örömünkre hivatalos papír aláírásba is be kellett még az International Office-ba, de legalább nem olyan papírt kaptunk, amivel nekünk kellett volna rohangálni.
Nehezen de sikerült elindulni végül a boltba, szerencsére már nyitva volt. Legyen annyi elég, hogy az ösztöndíj összegét lazán otthagynánk, annyi minden van, amit szeretnénk beszerezni. A végén egy doboz Dragon Ball labdával és egy szett One Piece figurával gazdagodtam. De ezzel még nincs befejezve, később folyt. köv. lesz, mert biztos visszamegyünk még vásárolni valamit.
Este együtt vacsoráztunk Sona-val, átjött hozzám és evés közben megnéztünk egy filmet.
Ez a nap is jól telt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése