Vasárnap-kedd 09.16.-18.

Vasárnap találtam a Google Maps jóvoltából egy Sunday Market nevű eseményt, helyet, ami a lakáshoz közel van, és csak vasárnaponként rendezik meg. Gondoltam, a házival úgyis készen vagyok, mosni sem kell, miért ne nézzem meg mi is ez valójában. Nem volt rossz húzás. Végülis ez a nagy vasárnapi piac, amit  a közeli utcában kirakodó vásárként lehet megnevezni. Ilyenkor a teljes utca le van zárva, így nyugodtan lehet gyalog közlekedni, már amennyire az embertömeg hulláma engedi. 
Az időjárás is nagyon kegyes volt a vásárhoz, mert olyan meleg volt, hogy folyt le az emberről a ruha, de ennek csak inkább örülni kell, mert a monszun időszakot nem igazán kívánjuk, mikor több hónapon keresztül minden nap több liternyi eső esik.

A piacon voltak ételárusok, a kipróbálás majd a következő alkalomra lett halasztva, ruha-elektronika-óra-ágynemű-batik-sál-játék minden mennyiségben. Ez kapóra is jött, mert találtam egy helyet, ahol egy sarong-féle alsóruhát sikerült vennem olcsón. A batik dolgokat majd később veszek szerintem, mert még ki kell ismerni, hogy hol olcsóbb az áru.

Hétfőn a könyvtárban töltöttem a napot, írogattam ki a következő leckék szavait. Útközben Martin és Mat is előkerültek, bejöttek, hogy tanuljanak, kisebb-nagyobb sikerrel. Ebédre mutattam nekik egy helyet, ahol már korábban voltunk Sona-val, és jó volt a menü. Evés után a suliba visszamentünk folytatni a tanulást, közben sajnos nem voltam túl jól, így hazamentem. Pont végeztem a dolgaimmal, mentem volna kicsit aludni, mikor Mat riasztott, hogy kezdődik a 'student club', amire jelentkeztem, ami nagyon jól esett, mert az illetékes azt írta korábban, hogy szól, amikor lesz az óra. Természetesen ez nem történt meg. Így nyakamba kaptam a lábam, siettem vissza, hogy ne maradjak le az óráról. Nagyon sokan voltunk, és sokáig tartott, amíg mindenki kipróbálhatta az adott óra adta lehetőségeket. Későn kerültem sorra, de sajnos csalódás volt számomra, így elég letörten mentem haza. Hazafele beszéltem Sona-val mi legyen, mondta menjek az ő csoportjába, legalább együtt tudunk lenni az órán és tudunk egymásnak segíteni. Így most pénteken megyünk az ő klubjába, Jah is csatlakozik hozzánk.

Otthon épphogy letettem magam fürdés után, hogy akkor pihenés- és kikapcsolódásképp filmet nézek, mire kopogtak az ajtón. Az itt lakó lányok közül néhányan lehívtak, mert szeretnének megismerni, többet tudni rólam, meg az otthoni dolgokról. Ezzel a húzással legalább fel tudták dobni a kedvem. Jó hangulatban telt az a másfél óra amit velük töltöttem. Tudtam kicsit már beszélni velük indonézül, meg pár magyar szót is ki tudtak mondani. Wawa pedig kinevezett engem az idősebb nővérüknek. A legfiatalabbikuk 18, a legidősebb 25 éves. Aranyosak voltak, mert már vasárnapra kérdezték, hogy szabad vagyok-e, mert menjünk el együtt valahova a közelbe. 

Kedden suli volt, illetve be volt tervezve, hogy egy már korábban felfedezett anime boltba visszamegyünk venni pár dolgot. Sajnos a programot keresztülhúzta a bolt, mert csak délután nyitott, mi pedig 12 után mentünk, így szerdára tettük át a boltozást.