A késő esti lefekvés és a reggel 5 órai kelés eléggé megviselt minket, mivel 6-ra a konyhán kellett lennünk, hogy Sona el tudja kezdeni a főzéshez való előkészületeit, mivel neki a kelt tésztára, az élesztő jóvoltából, hosszabb időre volt szüksége. A hajnali kelés előnye viszont, hogy nem volt forgalom az úton és többé-kevésbé napfelkeltével együtt mentünk az iskolába.
Amíg Sona a tésztával foglalatoskosdott, addig én próbáltam keríteni valakit, aki kinyitja nekünk a ruang minumot, ahonnan tudunk vizet hozni magunknak, illetve a reggeli kásánkhoz tudjak forró vizet is vételezni. Ez jó sokáig eltartott, mert majdnem 8-kor jött meg az illetékes.
Fél nyolc után megjött a segítőm is, így el tudtuk kezdeni a palacsinták betöltését. A töltelék nem lett elég, így át kellett mennem gyorsan az utca túloldalán található kis plázába, ahol pótoltam a hiányzó összetevőket.
7 óra után a többiek is elkezdtek beszállingózni a konyhára, hogy nekiálljanak a főzésnek, vagy hogy éppen az utolsó simításokat befejezzék.
11-től kezdődött nekünk a program: eladni amit főztünk. Akik csokoládét hoztak, vagy interaktívan főztek, gyorsan fogyott a standjukról az étel. Nekem sajnos nem volt ilyen nagy szerencsém.
Magán a rendezvényen hullámok voltak, mert az előadások alatt mindig változott az embertömeg összetétele és mennyisége. Rajtunk kívül külsős árusok is voltak: helyi, koreai és kínai ételekkel, kalligráfiával.
A színpad pont a két étkeztető részleg között volt, így változó volt, hogy mikor volt tömeg. Főleg az előadásokra jöttek. Az étkezés csak másodlagos volt szerintem.
Útközben kaptunk ebédet, meg tarthattunk szünetet, addig a segítőink tartották a frontot az eladásoknál.
A menü országonként: amerikai chili, örmény édességek és krumplival töltött kenyér, német serpenyős muffin, magyar palacsinta, litván édességek, szlovák spagetti, japán onigiri, thai spagetti, fülöp-szigeteki spagetti, vietnami édes gombóc.
Nekünk, illetve a többi ösztöndíjas diáknak csak délután öttől volt jelenése a színpadon, addig az eladással foglalkoztunk, illetve kimozdulhattunk körbenézni. Sona-val a kínai kalligráfiánál le is ragadtunk. Leírták a nevünket, így azt a papírt később le szeretném lamináltatni, hogy épségben megmaradjon későbbre.
Ötkor a thai játékot mutattuk be, néhány embert a közönség soraiból sikerült is bevonni. Maga a játék maximum 6-7 perc volt.
A következő jelenésünk hatkor volt. Útközben változtatni kellett a programunkon, mivel a tánc gyakorlása füstbe ment, így egy másik játékot kellett kitalálnunk. Ez sem volt túl hosszú. Pár vendég csatlakozott hozzánk.
A színpadi fellépésünk után kaptunk vacsorát. Néhányan már befejezték az ételek eladását, csak Andriusnak és nekem maradt még eladni valója. Az előadások közül talán egy modern balett, a kínai újévkor is fellépő sárkánytánc, és egy helyi rock banda előadása volt a legizgalmasabb.
Az utolsó, és egyben a "legnagyobb" produkció egy Sziszifus történet elmesélése volt, ahol minden külföldi diáknak volt pár soros felolvasni valója, ami úgy nézett ki, hogy a múlt héten megkaptuk a verset indonézül, és le kellett fordítani az adott sorokat a saját anyanyelvünkre, amit közösen, egymás után fogunk felolvasni. Maga a produkció maximum 20 perc volt. Ezután már szabadok voltunk és elindulhattunk haza.
Sona-val még gyorsan a konyhán elmostuk a megmaradt edényeinket, és a hosszabb úton kellett hazamennünk. A forgalom még most is nagy volt, de mivel hangulatban voltam, nem igazán törődtem a járművekkel, leállítottam a motorokat és az autókat, hogy minél előbb át tudjunk jutni az utca másik oldalára, mert a fáradtságon kívül, még nyűgösek is voltunk, és ez nem a legjobb párosítás. Csak az ágyunkat kívántuk, hogy aludhassunk végre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése