Pénteken az égiek velünk voltak, mivel a tegnapi beázás nagyban befolyásolta, hogy el tudunk-e menni az egyetem által szervezett két napos kirándulásra. A csoportunkból heten mennénk, a másik fakultánsról pedig 100 pápuai diák. Végülis el tudtunk menni.
Délelőtt elmentünk reggelit venni, meg az útra egy kis nassolnivalót, és inkább jóval korábban bementük az iskolába, mert nem akartunk póruljárni az esetleges felhőszakadás adta akadályok miatt.
Nekem úgyis vissza kellett néhány könyvet vinnem a könyvtárba, meg délután kettőkör a kulturális fesztivállal kapcsolatos megbeszélés is volt.
Fél háromra kellett az International Office előtt lennünk, hogy induljunk a pápuai diákokhoz egy másik kampuszra.
A csoportos indulás fél négy-négyre csúszott. Útközbenre kaptunk nasit és vizet az iskolától. A szállás egy ötcsillagos szállodában volt. Vacsorára értünk oda, mindenki a svédasztalos menüből választhatott. Vacsora közben volt élő zene, a pápuaiak közül többen becsatlakoztak az éneklésbe, illetve a zene hatására a tánc sem maradhatott el. A hangulat jó volt.
A tánc után mindenki megkapta a szobabeosztását. Már 10 óra körül járt az idő, így ideje volt az alvásnak is, mert holnap reggel napfelkeltére kell Borobodurhoz érnünk, ami azt jelenti, hogy legkésőbb hajnali háromkor mindenkinek ki kell kecmeregni az ágyból, mert fél négykor buszon kell lennünk.
A szoba két személyes volt, de olyan szerencsém volt, hogy egyedül aludtam. És volt melegvíz a zuhanyozáshoz. Így kihasználtam a ritka alkalmat, hogy forró vízben fürödhessek. A vége az lett, hogy tíz perc után rákvörösen jöttem ki a zuhany alól, de megérte.
Szombat reggel fél háromra állítottam az ébresztőt, hogy legyen időm összeszedni magam, de három előtt a szobatelefonon mindenkit ébresztettek a biztonság kedvéért. Háromra kész is voltam, így átmentem Sona és Huszni szobájához, hogy ébresszem őket, ha netán elaludtak volna. Nem sokat aludtak, mert mozimaratont tartottak, így elég nyúzottak voltak.
Fél négy után végülis sikerült elindulni a négy busznak, és fél öt után Borobodurhoz érni. Az étterem és a kassza épületében beléptetésnél volt detektoros kapu, ahol megnézték a csomagjainkat. Mindenki kapott egy ruhára ragasztható kitűzőt, egy elemlámpát, a jegyet, és még egyet, amit majd a reggelihez tudunk felhasználni.
Borobodurhoz menet volt még egy táska átnézés. Az épület tetején már többen várakoztak a napfelkeltére, ezért sakkozni kellett a jó helyekért. Hajnalban még jó, hogy volt nálunk pulcsi, mert nyirkos volt a levegő, meg egy egész rovaráradat ébredt fel napfelkelte előtt.
Sok volt a felhő, de az esemény, amire végülis mentünk, megérte a várakozást. Napfelkelte után volt körülbelül egy órányi szabadidőnk, amialatt körbenézhettünk, mert utána le kellett menni reggelizni, ami le volt foglalva a csoport részére.
Reggeli után visszamentünk a szállásra, mert csak délben kellett elhagyni a szobákat. Sokan inkább visszamentek aludni két órára. Én felkerekedtem, hogy fényképeket csináljak a szálloda területéről. Sok a zöld terület, virágokkal, majdnem emberevő méretű pókokkal, és rántani való szöcskékkel. Mivel háromnegyed óra alatt meg tudtam járni a területet, volt még időm az olvasásra.
Az ebéd jó volt, egészen addig, amig nem jelentkeztek a gyomorrontás tünetei rajtam. Ez nem volt éppen a betervezett és a kiránduláshoz tartozó legjobb dolgok között, mivel délután a Merapi hegyre mentünk még egy jeepes túrára. A túrát sajnos a buszban töltöttem egy kísérővel, aki szintén nem volt jól.
Vacsorázni is mentünk még, ahol csak natúr rizst ettem, de abból is csak egérnyi mennyiséget. Mikor visszamentünk a buszhoz, a rizs sikeresen beindította a folyamatokat, amire vártam. 
Útközben még két helyen meg kellett állnunk, hogy néhány embert kirakjunk. A buszon még folytatódott nekem a buli, de mivel kijött, aminek ki kellett jönnie, a gyomrom már nem fájt. Mert addig, amíg nem indult be a folyamat a gyomromban, már ott tartottam, hogy amint az iskolánál leraknak minket, egyből irány a kórház. Szerencsére nem kellett bemennem. 
Hazafele Mat segített nekünk hazacipekedni, az eső is szerencsére csak szemerkélt, így nem áztunk el teljesen. Itthon forraltunk vizet a fürdéshez, mert most azzal jobban jártunk. Este szerencsére már csak egyszer kellett kimennem a mosdóba, és aludni is tudtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése