Délelőtt elkezdtem új szoba után érdeklődni a környező utcákban, sajnos viszont a környező utcák mindegyike tele volt, nem volt kiadó szoba. Útközben összefutottam az egyik indonéz lánnyal, akivel régebben talállkoztam, ő is segített a keresésben, pár helyre elvitt motorral, viszont azokon a helyeken sem jártunk sikerrel. Nem voltunk sokáig együtt, mert neki is dolga volt, így egyedül folytattam tovább a keresést igen szűkös időkerettel, mivel John barátjával való találkozó délután egyre volt megbeszélve, és már tíz óra is elmúlt, így elég gyorsan kellett megkérdeznem az útközben talált helyeket. Az egyik beljebb lévő utca sarkán találtam egy épületet, ahol még utolsó reményként megkérdeztem van-e esetleg szabad szoba. Szerencsémre úgy néz ki, hogy találtam szobát az utolsó négy hónapra, de ez a következő pár napban fog csak véglegesítődni, mert megkértem Ross-t, hogy jöjjön el velem a helyre, mert egy-két dolgot valószínűleg nem sikerült jól elmagyaráznom a háziúrnak.
Még mielőtt a találkozóra mentem volna, sikerült lepakolnom otthon, és csak utána elindulni a megbeszélt helyre, mivel délután reményeim szerint megveszik a rizsfőzőmet, mivel nem használom és csak a helyet foglalja.
A találkozó egy főleg halakat főző étteremben volt. John kivételesen csak két percet késett. Mindenképp meg akartam várni még az étterem előtt, mivel nem tudtam, hogy a barátja hogy néz ki. Mint kiderült az ismerőse már ott volt és meg is ebédelt a feleségével és sógornőjével. A találkozó végül úgy sikerült, hogy John csak bemuatott minket egymásnak, ő pedig elviharzott, mivel sok dolga volt még az egyetemi óráival, és már nem is jött vissza, így egyedül voltam a megbeszélésen.
Bayu, Ika és Dona kedvesek voltak, főleg Bayu beszélt, mivel ő kért meg, hogy ha van kedvem és szabadidőm, akkor holnap segítsek neki a turisztikai iskolában lebonyolítani egy próbainterjút angolul a diákjaival, hogy ezzel megnézzük, miket kell fejleszteni a diákok angoltudásán, illetve, hogy motiváljuk őket az angoltanulás fontosságára.
Miután megbeszéltük, hogy szívesen segítek neki, már csak beszélgetés volt velük néha indonézül, de 90 %-ban angolul. Bayu felesége, Ika nővérként dolgozik Soloban, a sógórnője pedig még tanul. Több magyar szót is tanultak, így elég jó volt a hangulat, mivel a kiejtéseken jókat derültünk.
Lassan már fél négy elmúlt, nekem pedig az eladás négyre volt megbeszélve, így megköszöntem a lehetőséget, és eljöttem, mert még haza kellett mennem a főzőért.
Négy óra előtt pedig leszakadt az ég, ami körülbelül másfél óráig tartott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése