Ma végre elmentem a SunMor másik végébe is megnézni, hogy ott miket árulnak. Tegnap este összeírtam magamnak miket szeretnék venni, mielőtt elhagyom majd az országot, így a piacra magammal vittem a kis noteszomat a feljegyzésekkel, hogy könnyebb legyen célirányosan megkérdezni, hogy a felírt dolgaimból mi mennyibe kerül. Az időjárás még pont kegyes volt vele, mert mikor már indultam haza a piacozásból, kezdett el esni az eső. Most egy új dolgot próbáltam ki, amolyan zselés, epres italt, ami úgy nézett ki, hogy színezett zselítin kockák voltak felöntve epres ízesítésű, talán higított tejes vízzel meg jégkockákkal. Ízre jó volt, és a zacskó, amibe adták elég vastagfalú és visszazárható, így ezt elmostam, mert később még jól jöhet majd.
Otthon még elintéztem néhány dolgot, illetve pihentem, mert délután a vasárnapi angolos összejövetel volt. Mielőtt azonban odamentem volna, bementem a nagyobb boltba, ahol szintén összeírtam az élelmiszerek és vásárolni való holmik árait.
Az EW-re John hozott két új lányt, mint kiderült az egyikükkel már találkoztam Malangban, kicsi a világ. Mint megtudtam Edith-nek hívják, és Mexikóból jött, egy másik ösztöndíjjal van Jogja-ban három évig. A hangulat jó volt, és még beszélgettünk és egy számomra új kártyajátékkal játszottunk. Mivel esett az eső, mikor John és a többiek jöttek, így kocsival érkeztek, és haza is azzal mentek, annyi különbséggel, hogy John meghívott vacsorázni Antonnal (egy nigériai fiú, első éves a három éves ösztöndíjjal), illetve Edith és a barátja hívták a kocsit nekünk. A fiúk is pont az UNY környékén laknak, így minket kiraktak az egyik nagyobb bolt előtt, a lányok pedig tovább mentek.
A vacsora a Warung Steak-ben volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése