Reggel bementem az iskolába, hogy befejezzem a házifeladatot, amit Vanessa adott a múlt héten, illetve hogy feltöltsem a vizespalackomat. Az iskolában megint találkoztam az ausztrál csoporttal, akikk a hónap végéig maradnak az indonéz nyelvet tanulni. Egy kis ideig a közös teremben voltam, ahol a vizet lehet feltölteni, és az egyik tanárnő jött pont, hozta a tízórainak nevezhető három féle harapnivalót. Segítettem neki kitakodni, meg elrendezni az ételeket, amit megköszönt, és mondta, hogy nyugadtan vegyek belőle én is. Tartaléknak nem is volt rossz, mivel a hely, amit ma meg akartam nézni, nem éppen a szomszédban volt. 
Tegnap este keresgéltem a neten, hogy merre fele lehet még kamera bolt, és egy címet kaptam, ami a Jogja City Mall volt. Mivel majdnem egy órányi gyaloglásra volt, így az iskola előli buszmegállóból a 2A és az 5B kombinációjával mentem a plázába.
A pláza hatalmas és nagyon csicsás, egy szállodával együtt van összeépítve. Az időjárás az otthoni nyárral vetekedett, mert több mint 30 fok volt felhő nélkül. Végigjárva a plázát csak néhány dolgot találtam érdekesnek, ez is elég kihalt volt délelőtt 11 órához képest.
Visszafele szintén buszoztam. Vicces volt több szempontból is: az egyik, hogy egyedül én voltam utas a sofőron és a jegyszedőn kívül; a másik pedig amiEurópában teljességgel kizárt, hogy a sofőr a jobb szemére vak volt. A zene az hangos volt, illetve többször is telefonált vezetés közben a sofőr, ami itt nem túl meglepő, de ettől függetlenül jó volt az út.
Hazaérve muszáj voltam pihenni egy kicsit. Az eső is megeredt. Lementem a földszintre a lányokhoz, csakhogy megnézzem mi van velük, és Ross megkérdezte, hogy van-e kedvem bemenni velük este Maliobora-ra, mert Sirviana szeretne venni néhány dolgot, mert holnap hazamennek és majd csak pár nap múlva jönnek vissza.
Szerencsénkre estére elállt az eső, így kocsit hívtunk, ami először elvitt minket a nagy boltba, ahova szoktam járni, mert Sirviana vett néhány arckrémet, és csak utána egy másik kocsival mentünk be a belvárosba.
A turistaövezet zsúfolásig volt, viszont nem a külföldiekkel, hanem a helyiekkel. Itt sem úsztam meg, hogy megtaláljanak egy interjú illetve fényképeszkedés erejéig.
Kipróbáltunk egy másik fajta lompia-t (amolyan tavaszi tekercs féle), ebben egy kis fürjtojás, illetve csirkehús volt. Sirviana pedig vett az otthoniaknak bakpia-t, ami egy hagyományos édesség.
Ross nagyon elemében volt, sokat kellett fényképezni, a hangulat is jó volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése