2019. január 23., szerda

Repjegyek utáni rohangálás 01.21.-01.23.

Múlt héten kiderült, hogy az ismerősöm otthonról ki tudna jönni Ázsiába, és mivel én úgyis már beterveztem magamnak, hogy március végén elmegyek egy körútra Ázsiába, így pont kapóra jött, hogy tudjunk találkozni. Így abban maradtunk, hogy akkor Malajziában lesz a találkozónk április elején, és akkor együtt leszünk öt napot, hogy megnézzzük az országot, illetve hogy kibeszélgessük magunkat. Tehát megvan a következő feladatom, beszerezni a repjegyeket a túrámhoz.
Még annak idején, mikor megérkeztünk Jogja-ba, kaptunk egy bankkártyát, amin volt egy kisebb összeg szabad felhasználásra, így végre most fel tudom használni a kártyát. Így a következő 
teendőim között volt, hogy bemenjek az adott bankba, hogy még rakjak pénzt a kártyára, hogy online meg ki tudjam fizetni a jegyeket. 
Tehát bementem a bankba, hogy töltsek a kártyára pénzt. Ezzel nem is volt gond. Délután angolra mentem, így ott kértem a lányoktól segítséget a repjegy ügyintézésben. Minden jó is lett volna, annyi kis problémával, hogy ezzel a fajta kártyával nem lehet online fizetni, így a kisebb gutaütés után arra jutottunk, hogy az egyikük megrendeli nekem a jegyeket másnap, én pedig leveszem a pénzt a kártyámról és készpénzben adom majd oda az összeget, amit a repjegyekért kell fizetni.
A másnap azzal telt, hogy délelőtt visszamentem a bankba, hogy leürítsem a kártyámat, viszont hogy tartozzak egy úttal az ördögnek, kiderült, hogy ami kis könyvecske járt a kártyához, kell a pénz levételhez, legalábbis, ha a bankba akarom levenni a pénzt. Így mehettem haza és postafordultával vissza a bankba. Sajnos a pénzfelvétel nem olyan könnyű, sem a bankból sem az automatából, mivel a legkisebb összeg 50,000 IDR, így ha a kártyán van esetleg 26,000 IDR, mint az én esetemben, így azt maximum a boltban tudja levásárolni. Na mindegy, így jártam, viszont a nagyboltban, ahova szoktam járni, azt mondták fel tudom használni a kártyát, viszont minimum 30,000 rúpiáért kell vásárolnom, hogy használhassam a kártyát.
A repjegyügyintézés sem ment olyan zökkenőmentesen, mivel az az ár, amit láttam a kiírásban szép és jó, viszont, sajnos vannak járulékok, amiket rendelésnél még rápakolnak, így az eredetileg kiszámított összegre még rájött vagy 250,000 rúpia. De legalább sikerült megrendelni a négy repjegyet, és a visszaigazolás is megjött emailben.
Maga a repjegyek és az összesített ár a következő: Yogyakata-Szingapúr-Bangkok-Kuala Lumpur-Yogyakarta útvonal 57,000 HUF. Ehhez majd még persze jön a látnivalók, étel, ital, esetleges szuvenírek ára, amikkel együtt remélhetőleg nem lépem át a 110,000 forintos határt, amit erre a 14 napos túrára tervezek. A szállást kell még megoldanom, arra majd a Couchsurfing nevű alkalmazást fogom igénybe venni, ami abból áll, hogy magánszemélyek kínálnak szállást az idejüktől függően a hátizsákos turistáknak.

Batik verseny 01.20.

A reggeli riadóztatásra, amire be volt állítva az órám, 05:20-ra, sikeresen felébredtem. Szerencsénkre zuhogott az eső. Mire végre sikerült összkészülnöm, hogy odaérjek a 06:30-ra ígért találkozóra, jött az üzenet, hogy az esőre való tekintettel csak 07:30-ra menjek az iskolába. Szóval a maradék egy órámban videókat néztem.
Mire az iskolába értem Pak Drajat és Kee már ott voltak, csak Gracia-ra kellett várni. Mint kiderült, majd kocsival fog jönni, és együtt megyünk a verseny helyszínére. Nyolc óra előtt pár perccel sikerült is befutnia, csak kicsit másképp, mint vártuk, mivel a családi kocsival jött, ő vezetett. A családi kocsi pedig egy BMW X5-ös terepjáró. Ő vitt Kee-t és engem a programra, Pak pedig a motorjával jött utánunk.
Mire odaértünk az eső is elállt, helyette olyan verőfényes napsütés és páratartalom lett hirtelen, hogy a tömeg nem győzött árnyékba vonulni. A versenyre a helyi egyetemekről a Darmasiswa-s tanulók közül jöttek. Nagy örömünkre a diákok 97%-a nem nyelvet tanul, hanem hogy hogyan kell a batikolást készíteni. A nagy csődületből csak két embert sikerült felismernem: Flo-t, a francia fiút, aki az Atma Jaya egyetemen tanul, illetve Edith-tet, a mexikói lányt az UNY-ből. Edith nem is igazán versenyző volt, hanem mint énekes jött. 
A program nyitásaként voltak beszédek, a pápuai és ugandai diákok táncoltak, maga a verseny pedig 9 után kezdődött csak. Maga a verseny abból állt, hogy megkaptuk az előre megrajzolt mintát, amit nekünk kellett viasszal kontúroznunk, illetve még díszíthettük a fennmaradó üres helyeket a vásznon, amikkor pedig ezzel végeztünk, lehetett kérni festéket, hogy befessük az alkotásunkat. A verseny határideje dél volt, addig kellett mindenkinek befejezni, amit készített. 
Közülünk Pak Drajat maradt ott végig, mivel Kee-nek háromkor ment a busza Jakartába, Gracia pedig a korai kelés miatt igencsak álmos volt, és mivel ő volt a sofőr, ő vitt vissza minket az egyetemhez. Az eredményeket üzenetben kaptuk meg, de közülünk csak Kee ért el helyezést, a 7. helyet.
Nekem délután 5-kor a szokásos vasárnapi programom volt. A hangulat megint jó volt.






 
 

01.16.-01.19.

Ismételten heti összefoglalóval tudok szolgálni, mivel e hét vasárnapig olyan egetrengető, egyből beszámolós esemény nem történt velem.
A héten minden nap bementem az egyetemre, hogy ott angolozzak, fordítsam az ismeretlen szavakat. Egyedül annyi érdekesség történt, hogy a hét elején kapott üzenetre válaszképp bementem az irodába, hogy jelezzem a részvételi szándékomat a batik festős versenyre. Mint kiderült sikerült ugyanazoknak a személyeknek jelentkezni ide is, mint Malangba anno. Tehát Kee, Gracia és Pak Drajat jön még velem.
Az időjárás az utóbbi napokban igencsak változékony, mivel általában kora délutánig vagy meg lehet gyulladni a melegben, vagy megfagyunk a nagy hőingadozás miatt, estefele vagy kora reggel pedig esik, szintén változó hevességgel, viszont ha eláll, akkor meg harapni lehet a levegőt, akkora a páratartalom.
Szombaton jártamban-keltemben a nagy melegben és verőfényes napsütésben sikerült pár szép képet készítenem az utcán, amikből rakok is fel mindjárt párat.

 
 

2019. január 16., szerda

Továbbtanulási expo 01.15.

Reggel ismét bementem az iskolába, ott reggeliztem, illetve az egyik applikációval az angol szavakat böngésztem. Ma is kaptam nasit az ausztrálok, amiből vehettem. Az iskolában még be kellett mennem az International Office-ba, mivel tegnap este kaptunk egy üzenetet, hogy lehet jelentkezni szombatra egy batikozással kapcsolatos programra, ami természetesen nekem fontos, így az irodában Pak Drajat fel is írta a nevem, hogy megyek.
Tegnap jöttömben az iskolában találtam egy plakátot, ami külföldi továbbtanulással, illetve egy ingyenes próba IELTS angolnyelvvizsgát hirdetett, ami holnap, vagyis ma lesz. Így az egyetemről az expo helyszínére, a Hotel Tentrem-be mentem, ami 40 perces séta volt.
A hotel ötcsillagos, nagyon impozáns, ami a helyszínt biztosította a program számára. Több híresség is megszállt már itt, többek között Barack Obama és Beyoncé. Nagyon sokan voltunk, regisztrálni kellett, hogy bemehessünk nemcsak magára a programra, hanem, hogy a próbanyelvvizsgát is megírhassuk.
A programra Wahyu és Fenthi is ejött, mindkettőjüket az angolos csoportból ismerem.
A vizsga nem volt egyszerű, de a papírt elhozhattuk, amin a feladatok voltak, mivel egy másik papírra kellett a megooldásokat felvezetni.
Hazafele végre kipróbáltam az útközben látott főtt kukoricát, ebből kettőt vettem. Lehetett választani a natúrból illetve az édesből.

 

 

Délelőtt pláza, este Malioboro 01.14.

Reggel bementem az iskolába, hogy befejezzem a házifeladatot, amit Vanessa adott a múlt héten, illetve hogy feltöltsem a vizespalackomat. Az iskolában megint találkoztam az ausztrál csoporttal, akikk a hónap végéig maradnak az indonéz nyelvet tanulni. Egy kis ideig a közös teremben voltam, ahol a vizet lehet feltölteni, és az egyik tanárnő jött pont, hozta a tízórainak nevezhető három féle harapnivalót. Segítettem neki kitakodni, meg elrendezni az ételeket, amit megköszönt, és mondta, hogy nyugadtan vegyek belőle én is. Tartaléknak nem is volt rossz, mivel a hely, amit ma meg akartam nézni, nem éppen a szomszédban volt. 
Tegnap este keresgéltem a neten, hogy merre fele lehet még kamera bolt, és egy címet kaptam, ami a Jogja City Mall volt. Mivel majdnem egy órányi gyaloglásra volt, így az iskola előli buszmegállóból a 2A és az 5B kombinációjával mentem a plázába.
A pláza hatalmas és nagyon csicsás, egy szállodával együtt van összeépítve. Az időjárás az otthoni nyárral vetekedett, mert több mint 30 fok volt felhő nélkül. Végigjárva a plázát csak néhány dolgot találtam érdekesnek, ez is elég kihalt volt délelőtt 11 órához képest.
Visszafele szintén buszoztam. Vicces volt több szempontból is: az egyik, hogy egyedül én voltam utas a sofőron és a jegyszedőn kívül; a másik pedig amiEurópában teljességgel kizárt, hogy a sofőr a jobb szemére vak volt. A zene az hangos volt, illetve többször is telefonált vezetés közben a sofőr, ami itt nem túl meglepő, de ettől függetlenül jó volt az út.
Hazaérve muszáj voltam pihenni egy kicsit. Az eső is megeredt. Lementem a földszintre a lányokhoz, csakhogy megnézzem mi van velük, és Ross megkérdezte, hogy van-e kedvem bemenni velük este Maliobora-ra, mert Sirviana szeretne venni néhány dolgot, mert holnap hazamennek és majd csak pár nap múlva jönnek vissza.
Szerencsénkre estére elállt az eső, így kocsit hívtunk, ami először elvitt minket a nagy boltba, ahova szoktam járni, mert Sirviana vett néhány arckrémet, és csak utána egy másik kocsival mentünk be a belvárosba.
A turistaövezet zsúfolásig volt, viszont nem a külföldiekkel, hanem a helyiekkel. Itt sem úsztam meg, hogy megtaláljanak egy interjú illetve fényképeszkedés erejéig.
Kipróbáltunk egy másik fajta lompia-t (amolyan tavaszi tekercs féle), ebben egy kis fürjtojás, illetve csirkehús volt. Sirviana pedig vett az otthoniaknak bakpia-t, ami egy hagyományos édesség.
Ross nagyon elemében volt, sokat kellett fényképezni, a hangulat is jó volt.