Szombat délelőtt volt egy helyi hagyományos táncverseny, amire elmentünk Fitri-vel, mivel a szállásadónkkal csak délután találkozunk a város szélén, majd mutatva az utat a házához. A mai versenyen a kicsik voltak, csak vasárnap lesz a felnőtt korosztály. Délután kettőre lett megbeszélve a találkozó, amiől három-fél négy lett. Szerencsére az időjárás kegyes volt és nem esett annyira, hogy elázzunk.
A holnapi verseny a Glagah strandon (Pantai Glagah) lesz, ami Jogja-tol motorral másfél óra. A városból haladva a cél felé a környezet teljesen megváltozott, mivel több lett a hegy és a rizsföld. Azt kell mondjam élveztem az utat.
Nurul háza, a vendéglátónk, fent volt szó szerint a dzsungellel borított hegytetőn. A házban a családja is ott volt, mivel Nurul csak hétvégente vagy szünetbe jön ide, mivel Jogja-ban tanul. A ház kicsit szellős volt, mivel lehetett látni a gerendákat, és a "fürdő és wc" is házon kívüli volt, kútból szivattyús, igazi nomád körülményes. A fürdést is csak én vállaltam be, remélhetőleg nem szedek semmit össze miatta. Nagy örömömre macska barát családhoz kerültünk, mivel van két perzsa cicájuk, meg néhány "ligeti keverék", a hegyről hozzájuk csapódott kis szőrgombolyagok. Kaptunk még vacsorát, meg beszélgettünk a családtagokkal és Nurullal. Nurul jelenleg mester képzésen pénzügyi vonalon. A házban volt több trófeája is különféle versenyekről. Mindenki kedves volt velünk, majdnem családtagok voltunk mi is. Kicsit későire sikerült a lefekvés. Fitrivel egy ágyon osztoztunk, a villanyt is égve hagytuk, mert kicsit félelmetes volt a környetet a gerendák látványtól, illetve tudtuk, hogy házon belül vannak nagyobb gyíkok is, mivel hallatták a hangjukat.
Vasárnap reggel korán, öt felé kellett kelni, mivel a verseny hat körül kezdődött. Nagyon sok versenyző volt. A verseny helyszíne, mint már fentebb említettem a Glagah strandon volt, ami fekete homokos parttal büszkélkedhet, illetve itt épül az új nemzetközi reptér, mivel a jogjai reptér kinőtte magát, és csak a belföldi forgalmat akarják engedni. Helyben nem lehet bővíteni, mert nincs hely, illetve a területből a katonai gépek is részesülnek.
A verseny öt kilóméteres volt, végülis csak tettünk egy kört a parton. Fitri-vel elég lazára vettük a formát, mert csak kétszer álltunk neki kocogni, viszont sétával is 80 perc alatt meg tudtuk tenni a távot, úgy hogy elég sok időt eltöltöttünk a tenger fényképezésével. Mindenki kapott futás után innivalót, banánt, egy kis tasak mézet, meg egy medált.
A program ezután átment az indiai ünnepbe, mikor mindenki mindenkire színes port szór, így a színpad előtti rész tele volt színes porral és annál színesebb emberekkel. Sikerült nyerni egy pólót, meg egy levásárolandó ital kupont az egyik hotelbe, amit majd később váltunk be.
Mielőtt elindultunk volna vissza, még kimentünk a mólórészhez, mivel ez a strand a nagy hullámtörőiről híres. Itt is elég sok kép született.
Hazafelé volt egy kis társaságunk, mert a parkoló részen két fiúval összefutottunk, akik szintén Jogjaa-ba mentek vissza, és mivel Fitri nem volt biztos az irányban, így motort cseréltünk. Fitri motorát az egyik fiú vezette, így Fitri lett az utas, én pedig a másik fiú mögött kaptam helyet.
Útközben megálltunk az egyik hídnál, aminek az egyik fele már le van zárva a forgalom elől. Itt sok fotó készül különböző elrendezésben, így mi sem hagyhattuk ki. Az időjárás nyári volt, mivel majdnem meggyulladtunk, és visszafelé le is égett a combom, meg a vállam.
Az egész program jó volt. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése