Purwokerto 02.28.-03.02. és Mat szülinapja 03.02.

Az egyik ismerősöm felajánlott egy programot, önkénteskedést egy iskolában, hogy beszélgessünk a diákokkal angolul, ahova külföldieket keresnek és ő már volt ott kétszer előtte. Hatan voltunk külföldiek, John kivételével mindenki ugyanazzal a programmal van itt, mint én csak az UNY-n (Universitas Negeri Yogyakarta). Egyikükkel már korábban is találkoztam, ő Ukrajnából van.

Csütörtök délután mentünk vonattal Purwokerto-ba, ami három és fél órára van Jogja-tól északra. A purwokertoi állomáson már vártak minket, ibu Dian, aki a programért volt felelős.

A szállás egy katolikus kollégiumban volt, három emeletes ággyal egy szobában, így kényelmesen elfértünk négyen lányok és hárman a fiúk, John, Max és Hary, a kísérőnk. Kaptunk vacsorát, utána még beszélgettünk, meg kártyáztunk a szobában, mivel a kollégiumban nem lehet "szerencsejátékozni".

Péntek reggel korai kelés volt, mert az iskola fél nyolckor kezdődött. Mivel hatan voltunk, így két csoportra voltunk osztva, én John-nal és egy koreai lánnyal voltam. Az órák 45 percesek voltak, majd cseréltünk a többiekkel osztályt. John ténylegesen a tanári pályára való, mert jó az előadás képessége, meg szereti is csinálni az oktatást.

Délután elvittek minket a helyi nevezetességhez, Baturraden-be, ahol volt több kisebb vízesés, illetve az egész terület nagy sziklákkal volt kirakva. A másik érdekesség, hogy itt van termál víz is. Az időjárás sajnos megint az esős arcát mutatta nekünk.

Vacsora előtt volt pár órás csendes pihenőnk, mindenki be is aludt. Vacsora után begyalogoltunk a plázába, ahol körülbelül másfél órát voltunk, illetve a pláza előtt van az úgymond szabadtéri színpad, összejövetli hely, ahol csináltunk még képeket.

Szombat reggel még volt mindenkinek egy osztálya, itt viszont már három csoportra voltunk osztva.

Ez a pár is jól telt, új emberekkel és helyekkel találkoztunk.

 

 

 

 

Szombat este már a srácokkal volt program, mert Matt-nek volt a születésnapja, így elmentünk az egyik kínai étterembe. Sajnos a másnapi gyomorproblémákat nem láttuk előre.

Filozófia óra és CS meeting 02.25.

A mai órát is természetesen a lelkesítő és bemelegítő "If you're happy and you know it..." zeneszámmal indítottuk, hangulat alapozásként. Az óra további része a szokásos volt, igyekeztem legalább a szövegkörnyezetből kitalálni miről van szó.

Délután pihenés volt, mert este a szokáso hétfői CouchSurfing találkozó volt. Most is egy másik helyen volt az összejövetel. Az első 10 főnek ingyenes volt a vacsora, a második 10-nek meg 50% engedmény volt. Volt több külföldi is, nem voltam egyedül, de így is a helyiekkel beszélgettem. Új emberekkel találkoztam, akik meg vannak veszve a disznóhúsért, így mikor mondtam, hogy nálunk az az alap fogás, kialakult a közös téma, a főzés.

Az időjárás sajnos nem a legkellemesebb volt, mivel olyan felhőszakadás meg égiháború volt, hogy nem egyszer a frász jött rám.

Táncverseny, nomád körülmények és futóverseny 02.23.-24.

Szombat délelőtt volt egy helyi hagyományos táncverseny, amire elmentünk Fitri-vel, mivel a szállásadónkkal csak délután találkozunk a város szélén, majd mutatva az utat a házához. A mai versenyen a kicsik voltak, csak vasárnap lesz a felnőtt korosztály. Délután kettőre lett megbeszélve a találkozó, amiől három-fél négy lett. Szerencsére az időjárás kegyes volt és nem esett annyira, hogy elázzunk.

A holnapi verseny a Glagah strandon (Pantai Glagah) lesz, ami Jogja-tol motorral másfél óra. A városból haladva a cél felé a környezet teljesen megváltozott, mivel több lett a hegy és a rizsföld. Azt kell mondjam élveztem az utat.

Nurul háza, a vendéglátónk, fent volt szó szerint a dzsungellel borított hegytetőn. A házban a családja is ott volt, mivel Nurul csak hétvégente vagy szünetbe jön ide, mivel Jogja-ban tanul. A ház kicsit szellős volt, mivel lehetett látni a gerendákat, és a "fürdő és wc" is házon kívüli volt, kútból szivattyús, igazi nomád körülményes. A fürdést is csak én vállaltam be, remélhetőleg nem szedek semmit össze miatta. Nagy örömömre macska barát családhoz kerültünk, mivel van két perzsa cicájuk, meg néhány "ligeti keverék", a hegyről hozzájuk csapódott kis szőrgombolyagok. Kaptunk még vacsorát, meg beszélgettünk a családtagokkal és Nurullal. Nurul jelenleg mester képzésen pénzügyi vonalon. A házban volt több trófeája is különféle versenyekről. Mindenki kedves volt velünk, majdnem családtagok voltunk mi is. Kicsit későire sikerült a lefekvés. Fitrivel egy ágyon osztoztunk, a villanyt is égve hagytuk, mert kicsit félelmetes volt a környetet a gerendák látványtól, illetve tudtuk, hogy házon belül vannak nagyobb gyíkok is, mivel hallatták a hangjukat.

Vasárnap reggel korán, öt felé kellett kelni, mivel a verseny hat körül kezdődött. Nagyon sok versenyző volt. A verseny helyszíne, mint már fentebb említettem a Glagah strandon volt, ami fekete homokos parttal büszkélkedhet, illetve itt épül az új nemzetközi reptér, mivel a jogjai reptér kinőtte magát, és csak a belföldi forgalmat akarják engedni. Helyben nem lehet bővíteni, mert nincs hely, illetve a területből a katonai gépek is részesülnek.

A verseny öt kilóméteres volt, végülis csak tettünk egy kört a parton. Fitri-vel elég lazára vettük a formát, mert csak kétszer álltunk neki kocogni, viszont sétával is 80 perc alatt meg tudtuk tenni a távot, úgy hogy elég sok időt eltöltöttünk a tenger fényképezésével. Mindenki kapott futás után innivalót, banánt, egy kis tasak mézet, meg egy medált.

A program ezután átment az indiai ünnepbe, mikor mindenki mindenkire színes port szór, így a színpad előtti rész tele volt színes porral és annál színesebb emberekkel. Sikerült nyerni egy pólót, meg egy levásárolandó ital kupont az egyik hotelbe, amit majd később váltunk be.

Mielőtt elindultunk volna vissza, még kimentünk a mólórészhez, mivel ez a strand a nagy hullámtörőiről híres. Itt is elég sok kép született.

Hazafelé volt egy kis társaságunk, mert a parkoló részen két fiúval összefutottunk, akik szintén Jogjaa-ba mentek vissza, és mivel Fitri nem volt biztos az irányban, így motort cseréltünk. Fitri motorát az egyik fiú vezette, így Fitri lett az utas, én pedig a másik fiú mögött kaptam helyet.

Útközben megálltunk az egyik hídnál, aminek az egyik fele már le van zárva a forgalom elől. Itt sok fotó készül különböző elrendezésben, így mi sem hagyhattuk ki. Az időjárás nyári volt, mivel majdnem meggyulladtunk, és visszafelé le is égett a combom, meg a vállam.

Az egész program jó volt. 

Heti összefoglaló 02.18.-22.

A hétfői nap megint a filozófia órával telt. A tanár úr megint kitalált valami bolondságot. Ez esetben berakta nekünk az angol nótát, "If you're happy and you know it..." Szóval ismét röhögéssel kezdődött az óra. Folytattuk a tananyagot, egyébként más nem történt.

Kedden reggel a zeneórával kezdtünk, utána meg megírtuk a vizsga első felét, a nyelvtant. Délután már szabad volt, így a holnapi vizsgára készültem meg pihentem.

Szerdán reggel jó diák módjára bementünk szépen reggel hétre, hogy lesz antropológia, aztán még sem lett. Feleslegesen keltünk fel. Mivel a következő óra csak 10:30-tól volt, így Elena eljött velem a reggelziős helyemre, ahol felpakoltunk reggeliből és visszamentük az IO-ba, hogy "boldogítsuk" Ibu-t, meg ott együk meg a reggelit. Útközben néhányan csatlakoztak még hozzánk és együtt mentünk az órára. Ma volt a szövegértés vizsga. Martin sajnos nem tudott jönni, mivel valaki volt olyan rendes, és karambolózott vele. Szerencsére Martinnak nem lett komolyabb baja, épp elég volt, hogy a lábán szerzett sérülést, illetve egy-két bordája megrepedt. Ami ténylegesen szerencsének mondható, mivel hallottunk korábbi történeteket, hogy pár évvel ezelőtt pár külföldi diák, szintén a sulinkban ezzel a programmal már nem volt ilyen szerencsés.

Este az angolos helyen volt még program.

Csütörtökön a hallásértés volt, Martin persze nem jött

Pénteken Fitri-vel találkoztam, mivel "beneveztünk" egy futóversenyre, ami a hétvégén lesz, és el kellett menni a versenyre kapott csomagunkért. Illetve mondta, hogy sikerült szállásadót találnia a CouchSurfing-en, aki közel lakik a verseny helyszínéhez.

Kínai újév zárása CS tagokkal 02.16.

A mai program inkább esti volt, mivel a kínai újév zárására mentünk be néhány ismerőssel Malioboro-ba.

Este hattól volt a felvonulás, ami előtt legalább egy órával már odaértünk, de már ekkor sem lehetett mozdulni a tömegtől, olyan zsúolásig megtelt a terület. A kínai negyedben standoktól lehetett vásárolni, disznóhúsos! ételt is, ami ritka, mert itt nem esznek sertést, mivel a muszlim vallás tiltja.

A találkozóra Fitri-vel mentem, elvitt motorral. A megbeszélt hely, ahol maj a többiekkel is találkozunk, egy kis vendégszállás féle volt. Erre a programra csak heten mentünk. Négy helyi, illetve velem együtt három európai csatlakozott az ünnepségre.

A felvonulás csak hat után kezdődött, természetesen indonéz hat órakor, ami annyit tesz, hogy legalább 20-30 perc késéssel, mivel le kellett zárni egész Malioboro-nak a főutcáját a közlekedés elől a felvonulás ideje alatt. A felvonuláson volt sárkánytánc, lányok és fiúk között, illetve beöltözött emberek is csatlakoztak hozzájuk.

Sajnos az időjárás nem kezdvezett a bulinak, mivel szó szerint felhőszkadás volt fél héttől egészen másnap reggelig.