2019. február 21., csütörtök

Kultúrális felfedezés Jogja-ban 02.08.

Úgy volt megbeszélve, hogy 7:30-kor találkozunk a Pulauakan mecsetnél találkozunk. Én szépen fel is keltem időben, jó korán, mivel busszal szándékoztam a helyszínre menni. Persze ember tervez, Isten meg máshogy gondolja, így ránk küldött nagy valószínűséggel kora hajnal óta ömlő esőt, ami nem sok jóval kecsegtetett, de ettől függetlenül összeszedtem magam, 6-kor el is indultam otthonról.
Az üzenet már útközben fogadott, hogy az eső miatt egy órával később kezdődik a program. Puff neki, bár nem értem miért lepődöm meg rajta, mikor valamiért az indonézeknek az a szokásuk, hogy ha program van egy megbeszélt időponttal, és netalántán pont abban az időben esik az eső, akkor eltolják a találkozót egy órával későbbre. Ami az esetek 90 %-ban be is jön, mert addigra pont enyhül vagy teljesen eláll az eső.
Szóval jó korán értem a mecsethez, még szerencse, hogy volt hova leülnöm és nem szétáznom.
Fél 9 után meg is jött Fitri motorral, aki a partnerem lesz egész nap. A többi jelentkező közül sokan lemondták a találkozót, illetve három fiú majd csak délután csatlakozik hozzánk. A mecset azon része, amit megnéztünk volna pont zárva volt, így kicsit megváltoztattuk a programot, így ide majd visszajövünk délután.
Így az első helyszín, amit felkerestünk a Sambinsari (Candi Sambinsari) hindu templom volt közel a Prambanan templom együtteshez. A mai templom, - és mecsetlátogatások belépői 20,000 IDR-ben magálltak, ami nem nagy összeg. Ez a kis templom, a Sambinsari kivételesen egy nagy "gödörben" helyezkedik el, mert mg valamikor az 1900-es évek elején találták földmunkák közben. Azért egy külföldivel összefutottunk itt, de főleg csak pár indonézzel találkozunk itt, mert nem egy turistákkal telezsúfolt helyszínről beszélünk. Sok a zöld terület és a környék is csendes.
A következő templomhoz menetel előtt még meg kellett állni tankolni, nehogy útközben kelljen a motort tolni.
A második templom a Sari volt (Candi Sari). A három hindu/buddhista templom közel van a Prambananhoz, de mégsem embertömegek által látogatottak. Ez a templom már buddhista motívumokkal díszítve. A templomba itt is be lehetett menni, nem tudom hogyan, de sikerült kiszúrnom egy kis megfigyelő kamerát az egyik felső sarokban. Jól felkészültek, nehogy esetleg valaki belépő fizetés nélkül vagy rongálási szándékkal jönne.
Harmadikként a Kalasan templom jött (Candi Kalasan). Ezt pont felújították, így nem lehett bemenni a belsejébe, de így is sok képet tudtunk készíteni.
A három templom után ebédszünetre mentünk egy kis étterembe, ahol főleg szendvicset, omlettet és tésztaféléket lehetett rendelni, illetve gyógynövényes italt. Itt már Fitri főnöke várt minket, akivel együtt ebédeltünk, viszont ő sajnos nem tudott csatlakozni a további programokra.
Ebéd után az első szultán mecsetéhez mentünk, ahol még megvannak a külön kinti fürdőrészek halakkal. Ma is használhatóak. A temető részre sajnos nem lehetett bemenni, ha be is lehet menni, csakis szigorúan a régi, hagyományos öltözetbe lehet csak belépni. Bent a mecsetben megnéztük a szultán trónusát, illetve a mellette lévő szónok helyét.
Utolsó előtti megállónk egy katolikus kis szentély volt jócskán a városon kívül. Útközben három fiú is csatlakozott hozzánk, így már öten voltunk. Mint kiderült, már két fiúval találkoztunk korábban is, a kultúrális fesztiválon, mert segítettek nekünk a készülődésben és szervezésben. Ez a szentély Mária szobráról híres. Elég csendes, nyugodt hely, háttérben egy folyóval. A szobron és szentélyen kívül még van egy kis kápolna, ahova be lehetett menni. Nagyban eltér az otthoniaktól, valahogy jobban is tetszett. A hangulatunk jó volt, én főleg hallgattam a többieket most, mert indonézül beszélgettek, én pedig igyekeztem megérteni a beszélgetést.
Visszafele beültünk egy kis büfébe, ahol a fiúk ettek, Fitri pedig vett egy shake-t magának. Mi kicsit előbb eljöttünk, mielőtt a fiúk befejezték volna az étkezést. mivel még visszamentünk a legelső helyszínnek szánt Pulauakan mecsethez.
A mecset azon része, amit meg akartunk nézni szerencsére nyitva volt, Be tudtunk menni megnézni itt is a szultán trónusát, az imarészt, a szónok helyét. Sok régi holmit találtunk itt is, például egy óriási álló órát. Itt az egyik helyi úr pont ima előtt volt, de leállt velünk bezsélni. Elmondta, hogy a szultánok hogyan uralkodtak, miként voltak felosztva a területek... Legalábbis amennyit ki tudtam venni a mondandójából.
Ezután Fitri hazavitt, és megbeszéltük, hogy később még írunk egymásnak, mivel két hét múlva lesz megint egy program, ahova mindketten mennénk, viszont le kell fixálnunk a részleteket.
 
 
 
 


 
 
 
 
 
 
 


 
 
 
 
 
 



 
 
 
 
 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése