Hivatalos iratok és a pakolás

Az utóbbi két hónapban sikerült megkapni a vízumot, illetve a kintiek is küldtek értesítőt a vízummal kapcsolatban. A légitársaság irodájába még visszamentem a követségi igazolással, meg a "kézipoggyászommal", hogy megfelel-e nekik a méret, mert kívülről elég nagy a batyum, de szerencsére azt mondták, hogy csak a hét kilóba férjek bele, ne legyen annál több. Ha meg már ott voltam, a repjegyemet is kinyomtatta a hölgy, illetve lefoglalta nekem az ülést mindkét járatra. 
A kintiektől megkaptuk még az infókat, hogy hol lesz a szállás Jakartában. Hát nem mondom, mikor megnéztük, hogy hol leszünk két napig az orientációs képzésen, kicsit szkeptikusan álltunk és még állunk is egy kicsit a helyhez, mivel egy négycsillagos business szállodában leszünk elhelyezve.

A programokról még nem tudunk különösebben, hogy mikor mit fogunk csinálni, erről a követség sem tudott sajnos felvilágosítást adni.

Viszont meghívtak augusztus 17-re, mikor is az indonéz nemzeti ünnepet tartják. Volt most is tánc,- és énekbemutató, mint tavasszal az Indonéz Bazárban. Lehetett kóstolni indonéz ételeket, mint saslik, bakso és soto ayam. Mindegyik csirkés étel, és szerintem finomak is.

Az utolsó pár hétben kellett még intézni biztosítást, ami nem olcsó, de inkább legyen a biztonság kedvéért. Én személy szerint a Groupama Biztosítót választottam, mivel van náluk olyan egy évre szóló utasbiztosítás, mely a 30 éven aluli diákokra van szabva, fele annyiba is kerül, mint a felnőtteknek, de még így is húzós az ára.

Bevásárolni való még pár dolog volt csak, inkább a pakolás volt az, amivel az ember idegbeteg tudott lenni, mivel ki kellett sakkozni, hogy a viharba fogunk beleférni 15 kilóba, mivel a kintiek ezt kérték, mert náluk még belföldön reptetni fognak minket.