Jakarta 1st day

Maga a szálloda is igen impozáns volt. Leírás alapján egy 4 csillagos business hotel, amely több épületből áll össze, így

nem az összes Darmamsiswa-s volt itt elszállásolva, hanem a mellette lévő szárnyban. A szervezőknek így is nehéz dolguk volt összevadászni 665 diáknak a szállást, meg lefoglalni egy báltermet az egész napos orientációs program erejéig, mivel most még tartanak az Ázsia Játékok (8th Asian Games), olyasmi, mint az olimpia, csak az ázsiai országoknak, ami annyit jelent, hogy az összes szálloda dugig van vendéggel.

Mikor megérkeztünk a reptérről, be kellett regisztrálni mindenkinek, hogy melyik iskolába megy (szerencsére ezt már előre összegyűjtötték, hogy ki hova megy, nekünk csak alá kellett írni a papírokat), illetve az útlevelünket beszkennelték. Ezalatt mindenki kapott egy oldalszütyőni kis cuccot, amiben egy programfüzet tele a diákok neveivel, nemzetiségével és iskolájával, egy 7 napos túlélő indonéz nyelvkönyvet, egy kicsi lespirálozott turista "szótárat", egy tollat, meg egy pici jegyzetfüzetet tettek bele. 
Szkennelés után a szobaelfoglalásokat kellett intézni, ami annyiból állt, hogy külön volt a fiúk és lányok névsora, így ha volt esetleg barát vagy ismerős, könnyen egy szobába tudtak kerülni. Én útközben egy Luca nevű lánnyal osztoztam a szobán, mivel az aláírások után megkérdeztem van-e már szobatársa. Utána volt a vacsi, amit még el tudtunk érni. 
Nagy szerencsénk volt a szobával. A 9. emeletre kaptuk a kulcsot, ott is a folyosón lévő egyik lakosztályba, ami két szobából állt. Egy hálószoba, egy nagy nappali, és két fürdő. A fürdő és lent a földszinten lévő mosdóban is, mint Dubaiban, van slag a WC-ben.

Elég hosszúra nyúlt a nap, így próbáltunk kicsit rápihenni a következő reggelre, mivel az orientációs ismerkedős nap nagyon hosszúnak ígérkezett.

Dubai reptér és útba Jakarta felé röviden

Az Emirates gépek kényelmesek voltak, a kiszolgálás is jó volt. A repülős menü ahhoz képest néha milyen tud lenni, itt kimondottan finom volt. A képek sem maradhatnak el. 

Maga a reptér hatalmas, folyamatosan dolgoztak az új részek építésén. A luxus természetesen nem maradhat el egy ilyen helyen, itt nem Mercedes a kiállított autó, hanem egy McLaren. A gyógyszertár is igen fancy. Sok a drága holmi, azt meg kell hagyni. Bulgary, Rolex, parfümök tömkelege...

A mosdóról kicsit: van benne egy kis slag, amivel lábat és egyebet tudnak mosni. Egy másik helyiség, ami még szembeötlött: külön imaszoba férfiaknak és nőknek.

A várakozás a reptéren nem volt vészes, sok volt az indonéz, akik jöttek haza, de fennakadás nem volt szerencsére, a poggyász súlyok is rendben voltak.

Maga a gépen még az tetszett, hogy amikor hajnalban utaztunk és le volt kapcsolva a villany, a folyón a világítás úgy nézett ki, mintha csillagok lettek volna. Kis led- vagy spotlámpákkal volt megvilágítva.

A fellegekből a Tigris folyó is szépen látszódott. Indonézia szárazföldje a sok folyóval meg körbe a sok vízzel is nagyon impozáns látványt nyújtott.

A nagy nap...

Eljött végre az "idegbetegség napja", mármint a kezdeti idegeskedés, hogy a csomag rendbe legyen, ne akadjak fenn a vámnál...

Fényképezkedés azért volt most is, szintén kisebb dührohamokkal, hogy azért időbe a tömeggel együtt át tudjak menni a detektoros kapun és bemehessek megkeresni a beszálló folyosót. Nagy örömömre a biztonsági kapun besípoltam, így hát jött a tortúra, még a cipőt is levetették, de aztán mindent rendben találtak. 

Az Emirates gép egy Boing 777 300ER típus volt, kényelmes, és szerencsémre a hármas széksorban egyedül ültem az ablaknál. A vacsi finom volt (majd felrakom a menüt), kedvesek voltak a légiutaskísérők is, és hál' Istennek nem volt ordító gyerek sem. Leszállás előtt meg még kaptunk egy szendvicset is. Az egész utat végig moziztam, így elég gyorsan is ment az idő, a több mint 4000 km gyorsan elszállt, a -39 fok meg meg sem látszott az ablakon.

Útközben készítettem pár fotót, reptérről, felszállásról, felhőkről, a gép állásáról, hegyekről és a Tigris folyóról. A fedélzeten, mikor lekapcsolták a világítást, a folyosón kis szpot- vagy led égők a csillagokat utánozva égtek, ami nekem igencsak tetszett. Képeket majd pár nappal később tudok pótolni, mert a fényképezőmről még nem tudom levenni a képeket a csatlakoztatás és egyéb nyűgök miatt.

A Dubai reptér hát mit ne mondjak, böszme nagy. A gépről leszállva buszok vitték a jónépet a terminálokba, mert van 5 nagy, és ahova engem vittek, a gép és a terminál között több mint 20 percet furikáztunk. De ezen a reptéren nemhogy a reptéren belül körforgalom, hanem még egy alagút is van! A leszállásnál írta a gép kijelzője, ahol követhettük az útvonallal kapcsolatos infókat, meg ahol tv-zni lehetett, hogy Dubaiban csak 36 fok! van este 11-kor. A biztonsági ellenőrzésnél most nem akadtam fenn, mert sikerült mindent idejében kipakolni a zsebeimből, de az átszállókkal nem is nagyon vetették ki az elektronikai eszközöket, folyadékokat, nem úgy mint Budapesten.

Most az átszállásra kell csak várni, röpke 5 órát. Legalább elfogy a szendvics addig.

Hivatalos iratok és a pakolás

Az utóbbi két hónapban sikerült megkapni a vízumot, illetve a kintiek is küldtek értesítőt a vízummal kapcsolatban. A légitársaság irodájába még visszamentem a követségi igazolással, meg a "kézipoggyászommal", hogy megfelel-e nekik a méret, mert kívülről elég nagy a batyum, de szerencsére azt mondták, hogy csak a hét kilóba férjek bele, ne legyen annál több. Ha meg már ott voltam, a repjegyemet is kinyomtatta a hölgy, illetve lefoglalta nekem az ülést mindkét járatra. 
A kintiektől megkaptuk még az infókat, hogy hol lesz a szállás Jakartában. Hát nem mondom, mikor megnéztük, hogy hol leszünk két napig az orientációs képzésen, kicsit szkeptikusan álltunk és még állunk is egy kicsit a helyhez, mivel egy négycsillagos business szállodában leszünk elhelyezve.

A programokról még nem tudunk különösebben, hogy mikor mit fogunk csinálni, erről a követség sem tudott sajnos felvilágosítást adni.

Viszont meghívtak augusztus 17-re, mikor is az indonéz nemzeti ünnepet tartják. Volt most is tánc,- és énekbemutató, mint tavasszal az Indonéz Bazárban. Lehetett kóstolni indonéz ételeket, mint saslik, bakso és soto ayam. Mindegyik csirkés étel, és szerintem finomak is.

Az utolsó pár hétben kellett még intézni biztosítást, ami nem olcsó, de inkább legyen a biztonság kedvéért. Én személy szerint a Groupama Biztosítót választottam, mivel van náluk olyan egy évre szóló utasbiztosítás, mely a 30 éven aluli diákokra van szabva, fele annyiba is kerül, mint a felnőtteknek, de még így is húzós az ára.

Bevásárolni való még pár dolog volt csak, inkább a pakolás volt az, amivel az ember idegbeteg tudott lenni, mivel ki kellett sakkozni, hogy a viharba fogunk beleférni 15 kilóba, mivel a kintiek ezt kérték, mert náluk még belföldön reptetni fognak minket.